A probléma nagyságát jól érzékelteti egy 2013-ban az ENSZ által készített felmérés, amelynek során tízezer kínai és délkelet-ázsiai férfit kérdeztek meg, erőszakoskodtak-e már nőkkel. Tízből egy férfi igennel válaszolt. Az okok? Elsősorban, hogy férfiként joguk van hozzá, másrészt szórakozásból, és csak a legritkább esetben az alkohol miatt.
Nem véletlen, hogy a nők ritkán tesznek feljelentést: a statisztikai adatok alapján Indonéziában az esetek 93 százalékában titokban marad az erőszak. Ennek egyik okát jól szemlélteti a jakartai rendőrfőnök közelmúltban tett nyilatkozata, miszerint nem lát kivetnivalót abban, hogy feljelentéskor munkatársai megkérdezik az áldozatot, élvezte-e az együttlétet. – Ezek a kérdések nagyon fontosak, különben honnan tudnánk, hogy történt-e valóban erőszak? – mondta.
Ha pedig az ügy a bíróság elé kerül, az áldozat további kellemetlen percekre számíthat. Mint Fitri Mayang Sari, a Hollaback jogvédő szervezet alapítója a Magyar Nemzetnek elmondta, a bíróság meglepő módon dönt az ítélet súlyosságáról. – Más lesz a büntetés, ha az áldozat házas volt, más, ha egyedülálló, esetleg még szűz. Nyilvánvalóan enyhébb büntetésre számíthat az elkövető, ha áldozata házasságon kívüli kapcsolatban élt egy férfival. Az is számít, a bűncselekmény idején hogy volt a nő felöltözve, sőt mennyire megbecsült, jó anya, feleség – mesélte. A megkérdezett szakértők szerint a téma kibeszéléséhez az indonéz társadalom úgy áll, mint Pandóra szelencéjének felnyitásához: ki tudja, mennyi baj kerülne felszínre a párbeszéd megindulásával? A MeToo kampánnyal mégis elindultak ezen az úton.
