– Miért van az, hogy miközben minden vallás a békét hirdeti, mégis miattuk törnek ki háborúk?
– Az emberekben eredendően benne van az erőszakra való hajlam ugyanúgy, ahogyan az állatokban is. Pedig hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy különbözőek vagyunk. Gondoljunk csak a táplálékláncra. A technika fejlődésével pedig durvábbnál durvább eszközök kerültek a kezünkbe, amik révén minden más élőlénynél erőszakosabbá váltunk. A vallás egyik alapfeladata, hogy szabályozza ennek mértékét. Ugyanakkor a vallást gyakran eszközként használják arra, hogy mozgósítsák az embereket, és sajnos időnként rossz célokért. De vannak olyan esetek is, amikor azt hisszük, hogy vallási indíttatású cselekedetről van szó, pedig valójában faji, politikai vagy nemzetiségi kérdés áll a háttérben. Ám mivel a világ nagy része tartozik valamilyen valláshoz, talán az az egyik leggyakoribb eszköz, amivel az emberek az erőszakos cselekedetek alkalmával takaróznak. Szerintem a legfőbb indok, amiért ilyen gyakran használták a hitet kifogásként az erőszakra, hogy a vallás még mindig „megkérdőjelezhetetlen” és „szent” dolog az emberek szemében, és ezt próbálják meg időnként kihasználni.
– Ez történik most Mianmarban is?
– Igen. Ami most a rohingjákkal történik, hatalmas szégyen az emberiségre nézve. De ugyanezt gondolom a Boko Haramról is. Nem számít, ki az áldozat, igazságtalanságról van szó, és ez megbocsáthatatlan. Szégyent érzek emberként az olyan emberek helyett is, akik állatok módjára kezelik a konfliktusaikat.
– Az iszlámot is gyakran azonosítják a terrorizmussal. Ön szerint mi a legnagyobb tévhit az iszlámmal kapcsolatban?
– Nehéz lenne egyet kiemelni. De ami először eszembe jut, az a „dzsihád” szó, amely ma már kapott egy negatív töltetet, és szinte egybefonódott a terrorizmussal. Pedig a dzsihád eredetileg éppen a jóért folytatott harcot jelenti. Sokan azt hiszik, hogy a muszlimoknak nem volna szabad barátságosan viselkedni más vallásúakkal. Ez is igen nagy tévhit, amire az egyik legjobb bizonyíték a Koránnak az a része, amely világosan kimondja, hogy muszlim férfi elvehet feleségül egy keresztény nőt, és vele családot alapíthat. Mi lenne ettől nyilvánvalóbb érv arra, hogy szeretnünk kell embertársainkat, legyenek bármilyen vallásúak is? Ráadásul a történelem során rengeteg példa volt arra, hogy más vallási csoportok kiválóan képesek voltak működni egyes muszlim többségű országban, és harmóniában megfértek egymás mellett. És persze nem tudom kihagyni azokat a tévhiteket sem, amelyek a nőkkel való bánásmódra vonatkoznak
– Lehetséges, hogy valaki egyszerre legyen muszlim és feminista?
– Természetesen! Amennyiben a feminizmus alatt az egyenlőséget értjük, amely az iszlám egyik alapja. Az iszlám hit szerint nő és férfi egyenlő lelkek, akik Allahtól származnak, csak más fizikai adottságaik vannak. Egyik sem áll a másik fölött, semmilyen szempontból. Isten előtt az a legbecsesebb, akinek a legnagyobb a hite, és ez nem azon múlik, milyen nemű az illető.
– És akkor mi a helyzet azokkal a muszlim nőkkel, akik csak fekete lepelbe öltözve mehetnek az utcára?
– Az iszlám egy életstílus is, amely különböző kultúrákban más-más kontextusba kerül. Így mindenhol máshogyan élik meg ezt az életformát, Nyugat-Afrikában, a Közel-Keleten és Európában is. Másként ünnepelnek, másként öltözködnek, és más szertartásaik is vannak időnként. És persze nem csak azon múlik ez a sokszínűség, hol élnek az emberek, hanem hogy milyen anyagi helyzetük van. Ezek a nők életvitelét is befolyásolják, hiszen másként él egy háztartásbeli muszlim nő, és egy olyan is, aki mindennap munkába jár, ugyanúgy mint a férje.
