Ugandában nyit követséget a magyar kormány – terjedt el az ottani sajtó híradásai nyomán Magyarországon is a múlt hétvégén. Az információ az ugandai külügyminiszter, a tisztet 2005 óta egyetlen év (amikor az ENSZ közgyűlésének elnöke volt) kivételével betöltő Sam Kutesa hivatalának közleményéből derült ki. Ebben az szerepel: az afrikai állam hivatalosan is elfogadta a magyar kormány arra vonatkozó kérését, hogy diplomáciai képviseletet nyisson a fővárosban, Kampalában, méghozzá ügyvivői szinten. Erről az után adott ki közleményt az ugandai külügyi tárca, hogy Kutesa találkozott Dancs Ferenccel, a Külgazdasági és Külügyminisztérium nemzetközi együttműködésért felelős helyettes államtitkárával. Az ugandai miniszter feltehetően tárgyalt már mindezekről még szeptemberben magyar kollégájával, Szijjártó Péterrel is, amikor egyeztettek az ENSZ-közgyűlés alatt New Yorkban. Akkor a magyar tárcavezető egyébként tunéziai és horvát kollégájával, valamint az Arab Liga főtitkárával is tárgyalt.
Nem ez az egyetlen meglepő képviseletnyitási hír a közelmúltban: egy líbiai hírportál arról számolt be, hogy Hollandia, Észak-Korea és Magyarország újranyitotta nagykövetségét a polgárháború sújtotta országban. Akkor külügyes forrásunk cáfolta a Libyan Express értesülését, ugyanakkor elismerte, zajlik annak előkészítése, hogy a közeljövőben visszatérjenek az egyre biztonságosabbá váló Tripoliba. A líbiai külképviselet újranyitása nem légből kapott ötlet, hiszen 2011-ben, a NATO-bombázás alatt az utolsók között zártuk be.
Az előbbiek alapjában véve illeszkednek a 2011-es keleti nyitás mintájára 2015-ben a külügyminisztérium által meghirdetett úgynevezett déli nyitás politikájába. A stratégia – amit Szijjártó Péter szerint nem a magyar kormány talált ki, hanem másoktól másolta – célja főként az afrikai és latin-amerikai külgazdasági és külkapcsolatok fellendítése. Mint a bejelentéskor a tárcavezető közölte, 2014–2015-ben négy nagykövetséget és hat kereskedőházat nyitottak a két térségben.
Csakhogy a kereskedőházak története nem sikersztori – különösen nem a déli nyitás tekintetében. A Napi.hu információi szerint a Magyar Nemzeti Kereskedőházak (MNKH) Zrt. több dél-amerikai országban felmondta az érvényben lévő szerződéseket a helyi kereskedőházakat működtető partnerekkel. A kiválasztott üzletemberek ez után már nem kapnak költségtérítést, de továbbra is köthetnek üzleteket az MNKH megbízásából – az ecuadori és perui megbízott vállalta is, hogy ingyen dolgozik tovább a külgazdasági kapcsolatok javításán a Napi.hu értesülése szerint. Egyébként a portál úgy tudja, a perui partnerek a limai nagykövetség közelmúltban tartott megnyitóján még nem tudtak arról, hogy hamarosan megszűnik a szerződésük. Alig néhány héttel ezelőtt hasonló lépésre szánta el magát az MNKH az afrikai képviseletein is, felmondva az összes élő megállapodást. Az, hogy a zrt. szerződéseket bontott, annyira nem is meglepő fejlemény, ugyanis a HVG.hu által egy éve kikényszerített iratok már árulkodtak a hálózatépítési anomáliákról.
A magyar külpolitika külgazdasági vonalának erősítése, valamint a déli nyitás alapjában véve racionális ötletnek látszott, hiszen mindkét régióval fejleszteni lehetett volna a kapcsolatokat, méghozzá külgazdasági alapokon. Érezte ennek szükségességét a kormány is, Bus Szilveszter személyében helyettes államtitkárt is kijelöltek a feladatra, ugyanakkor úgy fest, stratégiáról szó sincs, csupán következetlen kapkodásról. Nem csoda, hogy a teljes magyar külkereskedelemből mindössze három százalékot bonyolítanak le afrikai és latin-amerikai országokkal együttesen. A kormánynak is feltűnhetett, hogy nem sikeres a déli nyitás, a helyettes államtitkár ugyanis eggyel hátrébb lépve nagykövet lesz Thaiföldön – ami nem része a déli nyitásnak. Az MNKH szerződésbontásai is nagy átszervezés előjelei lehetnek.
