Európának sem jó a németországi huzavona

Hiába Merkel megingott helyzete, Párizsnak sem elég súlya, sem elég szövetségese nincs, hogy önállóan a kontinens élére álljon.

Párizsnak ugyanis nincs elég közeli szövetségese ahhoz, hogy Európa élére álljon. „A 2004 óta csatlakozott tagállamok között, talán Romániát és Szlovéniát kivéve, Macron igencsak megosztó személyiségnek számít. Csehországban a választáson vereséget szenvedő szociáldemokratákkal volt jóban, Lengyelországot és Magyarországot pedig kihagyta a közép-kelet-európai útjából, így ez a két ország sem feltétlenül akarna vele együttműködni” – magyarázta lapunknak Bartha Dániel, a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy nevű szervezet (CEID) ügyvezető igazgatója. 

Franciaország egyébként Németországgal ellentétben viszonylag nehezen tudná levezényelni az európai keretköltségvetésről szóló, várhatóan kiélezett tárgyalásokat. Bartha Dániel úgy látja, Franciaországnak sem a kellő gazdasági súlya nincs meg ehhez, érdekei és preferenciái pedig jelentősen eltérnek a közép-kelet-európai tagállamokétól – márpedig értelemszerűen velük is meg kellene tudni egyezni.

Visszatérve Németországra: sokat sejtető, hogy a koalíciós tárgyalások összeomlását valahol egyenesen „Macron második németországi vereségének” titulálják, azután, hogy szeptemberben a szociáldemokraták nem tudták megnyerni a választásokat. A francia elnök ugyanis velük talán még közelebbi viszonyt ápolt, mint Merkellel és a kereszténydemokratákkal, gazdasági miniszterként annak idején rendszeresen jelentetett meg közös írásokat Sigmar Gabriel szocdem kollégájával. Éppen ezért Macronék számára talán még kedvező is lenne, ha a német baloldal és Merkelék valahogy mégiscsak meg tudnának egyezni a nagykoalícióról.