Ismét felélénkült a vita a brit egyetemeken arról, hogy vajon meddig terjed a szólásszabadság határa. Legutóbb az irányította a figyelmet a témára, hogy Chris Heaton-Harris konzervatív képviselő október elején minden brit egyetemet felkeresett levélben, arra kérve őket, hogy küldjék meg neki azon tanárok listáját, akik a brexitről tanítanak, illetve mellékeljék a tananyagot és az online fellelhető videókat is az órákról. A híresen euroszkeptikus képviselő levelét érthető megrökönyödéssel fogadták az oktatási intézményekben. A Worcester-i Egyetem rektorhelyettese a „gondolatrendőrség felé vezető első lépésnek” nevezte mindezt, míg a londoni LSE Európai Intézet vezetőjének az annak idején kommunistákat listázó amerikai szenátor, Joseph Raymond McCarthy jutott eszébe az intézkedésről. Az érdeklődő képviselőt érő vádakra a felsőoktatási miniszter, Jo Johnson válaszolt: „Egy levelet, ami ilyen könnyen félreértelmezhető, sosem kellett volna elküldenie.” „Amúgy pedig az érdeklődés pusztán tudományos szempontból releváns – valószínűleg egy könyvön dolgozik” – tette hozzá. Az esemény hozományaként a Daily Mail, a brexitkampányba kőkeményen beleálló napilap is beindult, és felkérte olvasóit, hogy írjanak nekik, hogyha „brexitellenes elfogultságot” tapasztaltak egyetemi tanulmányaik során.
Lapunk megkereste Alistair Jarvist, a Brit Egyetemek (Universities UK) szervezet vezetőjét az incidenssel kapcsolatban, aki kifejezte abbéli reményét, hogy „a brit egyetemek továbbra is a szólás- és tudományos szabadság központjai maradnak.” Hozzátette, hogy ennek előfeltétele a politikai beavatkozástól való teljes mentesség és az akadémiai élet függetlensége.
A történetnek különös pikantériát ad, hogy október 19-én Jo Johnson felhívta az egyetemek figyelmét arra, hogy a szólásszabadságot tartsák tiszteletben, és kijelentette, hogy ugyan „a hagyományaink még megvannak, mégis vannak példák cenzúrára, ahol bizonyos csoportok elhallgattatták azokat, akik nem értenek velük egyet.” Ez annak fényében különösen fontos, hogy az eredetileg a meleg és kisebbségi diákokat védő „biztonságos tereket” (safe spaces) egyre többen tekintik a vitakultúra megfojtásának. A „védelemre szoruló” csoportok és vélemények ugyanis felső döntés alapján vannak kiválasztva, így lényegében a brit egyetemek nagyra tartott függetlensége a mindennapi politikai és gazdasági érdekek befolyása alá kerülhet. Alistair Jarvis kiemelte, hogy „az egyetemeknek kötelessége, hogy biztosítsák diákjaiknak a lehetőséget, hogy különböző nézőpontokat halljanak és azokat megvitassák”.
Lapunk diákokat is megkérdezett az incidensről. Richard Bolton, a Manchesteri Egyetem diákja úgy gondolja, hogy a „biztonságos terek” hátrányosan hatnak a szólásszabadságra. „Megosztják a vitázó feleket” – magyarázta, hozzátéve, hogy ezzel megakadályozzák azt, hogy igazán ütköztessék a véleményeiket. Michael Bloomer, a Salfordi Egyetem hallgatója úgy gondolja, hogy egyre nagyobb hajlandóság van arra, hogy igazi viták helyett egész egyszerűen elhallgattassák a másik oldalt. „Ha az egyet nem értést támadod az érvek helyett, azzal a középen elhelyezkedőket, akik nem értenek veled egyet, egy kategóriába teszed a radikálisokkal” – értékelte a helyzetet a brit diák.
