Sokkal jobbak a német–magyar kapcsolatok, mint azt a német közvélemény látja – ezt támasztotta alá a kormányközeli Nézőpont Intézet legfrissebb kutatása, amelynek eredményeit Mráz Ágoston Sámuel, a kutatóintézet igazgatója a Fidesz németügyi csúcspolitikusával, Gulyás Gergellyel, Czukor József volt berlini magyar nagykövettel, Orbán Viktor külpolitikai tanácsadójával és a Konrad Adenauer Alapítvány (KAS) magyarországi irodavezetőjével, Frank Spenglerrel együtt értelmezett.
A kutatóközpont a KAS-szel együttműködésben azt mérte fel, közel harminc év elteltével hogyan látja egymást a két nép, és a közvélekedés szerint melyik fél profitált inkább a gazdasági kapcsolatokból. Nem meglepő módon a migráció témájában találták a legnagyobb véleménybeli eltérést: míg a magyarok kétharmada egyetért a Fidesz-kormány által képviselt bevándorláspolitikával, azt a németek 55 százaléka elutasítja. Az általános kép sem annyira biztató, mint a szögesdrótátvágásos, páneurópai piknikes rendszerváltáskori és az azt követő, lelkesedéssel teli időszakban. A németek 43 százaléka inkább rossz véleménnyel van Magyarországról, és csak 5 százalékkal többen gondolkodnak pozitívan hazánkról, viszont a magyarok 53 százaléka gondol jót, és csak 27 százalékuk rosszat Németországról. Még nagyobb kérdőjeleket állíthat, hogy míg idehaza a fiatalok (18-29 évesek) lényegesen nagyobb arányban (67 százalék) látják pozitívan a németeket, addig Németország esetében a különböző korcsoportok között nincsenek lényeges eltérések Magyarország megítélése kapcsán. De míg a KAS vezetője igyekezett az elért eredményekről beszélni, és arról, hogy egy-egy Budapestre tett hétvégi utazás mennyire pozitívan változtatja meg a németek véleményét hazánkról, Gulyás Gergely rövid úton rátért, miért van nagy eltérés a két ország egymásról alkotott véleményében.
A német médiában rólunk alkotott kép és a valóság köszönő viszonyban nincs egymással, koncepciózus lejáratás zajlik Magyarországról, még a rajzfilmek szintjén is
– idézte vissza azt a 2013-as esetet, amikor az ARD és a ZDF köztelevíziók közös tulajdonában lévő csatorna Piros lap Magyarországnak címmel magyarázta el a gyerekeknek, hogy miként épül le a jogállam hazánkban.
Szerinte a bajok forrása az, hogy míg a politikai irányvonal meghatározása alapesetben a kancellár, illetve a kormányfő kezében van, ez Németország esetében nincs így, mert azt a média irányítja, és így a német média őszinte gyűlölettel tekint Magyarországra. – Ezzel persze együtt tudunk élni, de bízunk benne, hogy meg fog változni – tette hozzá.
Németországban legfeljebb korlátozottan szabad a sajtó,
mondta ki Gulyás, aki aztán jócskán tompított álláspontján Frank Spengler megszólalása után, aki azt mondta, Németországban természetesen 100 százalékban szabad a sajtó.
A Fidesz frakcióvezetője kulturális kontextust is adott mindannak, ami Németországban történik. Mint részletezte, Németországban a társadalom 22 százaléka migrációs hátterű, amivel nincs baj, csak azzal, hogy ezt az ország kirekesztő módon tételezi, és ezt tekinti egyedül jónak és követendőnek. Vagyis másoktól is azt várja el, hogy ismerje el és kövesse. Ez egy eltérő integrációs modell, kívánjuk a sikereket Németországnak.
Gulyás Gergely a jól működő kétoldalú kapcsolatok mentén haladva – még a média témájának előhozása előtt – egyébként szólt arról, hogy ha ügyesen kampányol a hazai németség,
még az is összejöhet, hogy jövőre nem szószólója, hanem parlamenti képviselője lesz a német kisebbségnek az Országgyűlésben,
hiszen kisebbségi politikus a rendesen egy mandátumot jelentő szavazatszám negyedével – durván húszezer szavazat – képviselővé válhat. Mivel a németek a legnagyobb hazai kisebbség, erre reális esély van.
A médiatémával egyébként először nem is Gulyás, hanem Czukor József kezdett, ő ütötte fel a labdát, miszerint azért nem meglepő, hogy vannak problémák a kétoldalú kapcsolatokban, mert a német közszolgálati média tendenciózus, egyoldalú véleményt alkot Magyarországról. Szerinte ha 15 vagy akárcsak 5 éve készült volna ez a felmérés, a németek nem 48, hanem 78 százaléka látná pozitívan a magyarokat. Sajnos a hazai német befektetések jótékony hatásáról a német átlagpolgár semennyire sem értesül, csak olyan értelemben, hogy a keletre kiszervezett termelési kapacitások elveszik a munkát a németek elől
. És mivel az állandó kritikus hangvétellel a közszolgálati televíziók járnak élen, ez nem más, mint közpénzből finanszírozott Magyarország-kritika.
