De míg sokszor külső tényezőkben keresik a partnerség előtt álló nehézségeket, a nagy és annál konkrétabb kihívás a kapun belül keresendő. Szomszédságpolitikát ugyanis nemcsak a keleti, valamint az északi tagállamok, hanem a régi, nagy játékosok is űznek. Franciaország, Olaszország, Németország elsőként egyáltalán nem kelet, hanem dél felé fordul, ha a szomszédba tekint. És errefelé már kezdetben sem nézett ki jól a Keleti Partnerség. Párizs például épp akkor kezdett tárgyalni a milliárdos bevétellel kecsegtető Mistral helikopterhordozó eladásáról Moszkvával, amikor a svédek és a lengyelek előhozakodtak az EaP ötletével. Most pedig finoman szólva is más irányú védelmi-biztonsági kihívásokkal van elfoglalva Párizs, mint az úgynevezett keleti blokk. Ráadásul Németország is a legutóbbi EaP-csúcson, 2015-ben Rigában elég alaposan rálépett a fékre. Angela Merkel azt mondta a nyugati integrációt remélő tagoknak, a partnerség jó, de nem eszköze az uniós bővítésnek.
Még érdekesebb ebben a fénytörésben Magyarország szerepe, amely mostanában nagyon határozottan tartott be az egyik partnerségi éltanulónak, Ukrajnának. A magyar külügy éles szavakkal ítélte el az ukrán oktatási törvény magyar kisebbségre hátrányos voltát. Az ukrán miniszterelnök-helyettes szerint pedig Magyarország elérte, hogy a Keleti Partnerség november 24-én esedékes brüsszeli csúcstalálkozójának nyilatkozattervezetébe foglaljanak bele egy olyan szövegrészt, amely szerint a partnerországok nem szűkíthetik a nemzeti kisebbségek jogait az oktatás területén. És azért van még más súrlódási felület is a résztvevők között. A brüsszeli csúcs előtt még össze kell ülnie a lengyel–ukrán államfői tanácsadó bizottságnak, hogy rendezzék a feszültebbé vált lengyel–ukrán viszonyt. Ukrajna ugyanis varsói vádak szerint akadályozza második világháborús lengyel tömegsírok feltárását, ezért a lengyel kormány bizonyos ukrán tisztségviselők beutazását tiltotta meg.
