Hatvanhét szó, ami megváltoztatta a világot

Százéves a Balfour-nyilatkozat. A brit birodalom 1917. november másodikán kötelezte el magát a cionista ügy mellett.

A brit kormány már az első világháború kitörésének első hónapjaiban foglalkozni kezdett a cionista üggyel és az Oszmán Birodalom részét képező Palesztina sorsával – a kabinet tagjainak ügy iránti szimpátiája mellett a birodalom érdekeit tartva szem előtt. A britek több vasat tartottak a tűzben: az arab törzsfőknek függetlenséget ígérve kirobbantották az arab felkelést az oszmánok ellen, annak ellenére, hogy a párhuzamosan megkötött titkos Sykes–Picot-egyezményben egészen más jövőt szántak a területnek. Mindehhez jött hozzá a cionista ügy támogatása, ami tovább bonyolította a birodalom elképzeléseit a térségben – bár a brit kormány eredetileg ez ügyben nem volt annyira elkötelezett. 

Balfour külügyminiszter híres nyilatkozatához kormányváltásra volt szükség: a miniszterelnök az a David Lloyd George lett, aki ügyvédként már korábban is képviselte a cionistákat; ráadásul az új kabinet háborús céljai között szerepelt az Oszmán Birodalom háború utáni felosztása. A kabinet 1917 elejétől kezdve tárgyalt a cionistákkal és Lord Rothschilddal Izrael állam későbbi első elnöke, Chaim Weizmann közvetítésével, aki már korábban is kapcsolatban volt Lloyd George-dzsal és Balfourral. A nyilatkozat szövege rengeteg változtatáson esett át, végül nem véletlenül lett olyan homályos, amilyennek ismerjük. „Állam” helyett „nemzeti otthon”, konkrét terület megjelölés helyett a homályos „Palesztinában” kitétel használata mind-mind olyan retorikai fogások voltak, amelyek rengeteg szabad helyet hagytak az interpretációnak. 

Azt is csak napjainkból figyelve tudjuk megállapítani, hogy a Balfour-nyilatkozat végső soron Izrael állam megteremtéséhez vezetett. A brit mandátumterületté alakított Palesztinában ugyan félig-meddig megvalósultak a nyilatkozat célkitűzései, fellendült a zsidó migráció és a terület felvásárlása, de nem vezetett egyenes út a zsidó állam 1948-as kikiáltásáig. Mégis, száz évvel későbbről visszatekintve a Palesztin Hatóság is a Balfour-nyilatkozatot vette elő most, amikor bejelentették: beperlik az Egyesült Királyságot a nyilatkozat miatt, amelyről a helyi lakosságot se akkor, se később nem kérdezte meg senki. Szerintük London ezúton felelős az összes „izraeli bűnért”, ami 1948 óta történt. 

„Büszke vagyok Nagy-Britannia szerepére Izrael állam létrehozásában” – válaszolta a Palesztin Hatóság bejelentésére Boris Johnson brit külügyminiszter. Johnson szerint a Balfour-nyilatkozat nélkül elképzelhetetlen lett volna Izrael létrejötte, de azt is hozzátette: a dokumentumban foglalt alapelvek egy része, jelesül a nem zsidó közösségek védelme nem érvényesült maradéktalanul. A brit külügyminiszter a nyilatkozatról szóló cikkében a kétállami megoldás mellett állt ki, ami feloldhatná ezt az ellentmondást. „Száz évvel később a brit kormány kész megadni minden segítséget ahhoz, hogy bezárjuk a kört és befejezzük a Balfour-nyilatkozat félbehagyott ügyét” – írta végül.