Az országba becsempészett filmeket és sorozatokat a beszámolók alapján SD-kártyán és pendrive-on cserélgetik egymás közt az élelmes észak-koreaiak – nagy könnyebbség számukra, hogy már nem kell a jóval nagyobb DVD-lemezekkel bajlódni. Tartja magát az a trükk is, hogy miközben az illegális mozi pendrive-ról fut, a DVD-lejátszóba betesznek egy legális hazai lemezt, így ha netán valaki ellenőrizné őket, a hatóság embereinek orra előtt az észak-koreai lemezt szedik elő a gépből. Egyébként a hatósági személyek között is sok lehet a képmutató, egy disszidens például arról számolt be, hogy a kormánynak dolgozó édesapja kollégáival egy ízben jókora gyűjteményt foglalt le külföldi filmekből, ám ahelyett, hogy leadta volna, megtartotta magának. A filmeket aztán a fia is felfedezte, és elkezdte eladogatni őket, jó pénzt keresve a feketepiacon.
Úgy tűnik, bár a hatóságok az utóbbi években láthatóan bekeményítettek az illegális filmek kapcsán, a technikai fejlődésnek és az észak-koreai emberek kíváncsiságának ők sem tudnak megálljt szabni.
