Bevándorló gonosztevők vagy csak a körülmények és a rasszizmus áldozatai? Ez a kérdés foglalkoztathatja az Egyesült Királyság azon kriminológusait, akik a szigetországban élő etnikai kisebbségek közti bűnözést vizsgálják. Mert amíg országosan a fiatalkorú bűnözők száma a 2010-es évek közepére rekordalacsonyra süllyedt, szembetűnő, hogy a nem fehér fiatalok egyre nagyobb arányban vannak börtönben. Hiszen míg a britanniai 18 év alattiak mintegy nyolcada tartozik bőrszín tekintetében valamelyik kisebbséghez (ott „etnikainak” nevezik, ám ebbe a csoportba értelemszerűen az írek, a lengyelek vagy éppen a magyarok nem tartoznak bele, az indiaiak, az arabok és a feketék viszont igen), addig a börtönökben az arányuk meghaladja a 49 százalékot is. Sőt az Independent című lap információi szerint a letartóztatások negyede is kisebbségiekkel szemben történik, ami szintén jóval magasabb a már említett egynyolcados értéknél.
Érdekes kiemelni Londont, az ország leginkább multikulturális települését, itt
a kisebbségi gyerekek aránya negyvenszázalékos, a letartóztatottaknak viszont a hatvan százaléka kerül ki közülük.
Még ennél is sokkal durvább az egyik walesi adat: a négy megyét magában foglaló Dyfed Powys körzetben ugyanis a valamely nem fehér közösséghez tartozók mindössze a lakosság két százalékát teszik ki, az összes fiatalkorú letartóztatottnak viszont már a negyedét.
Jogvédők szerint bár az összes fiatalkorú bűnelkövető száma csökken, a mostani adatok is jelzik, mennyi munka vár még a bűnüldöző szervek megreformálásáért küzdőkre. A liberális véleményvezérek ugyanis egyértelműen a rendőrséget és az igazságügyi rendszert okolják, és faji alapú diszkriminációt sejtenek a nem túl hízelgő statisztikák mögött. Ezek a jogvédők most azt akarják elérni, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás vagy magyarázza meg, miért van ennyi kisebbségi a rendszerben, vagy ha diszkriminációt tapasztal, legyen partner a reformokban.
Persze megeshet, hogy nem pusztán az egyenruhások rasszizmusa áll a háttérben. A multikulturalizmusára büszke Egyesült Királyságban ugyanis – amely a francia gyakorlattal szemben kevésbé törekedett az asszimilációra – évtizedes szinten is kimutatták, hogy egyre növekvőben van a bőrszín szerinti szegregáció. Ennek talán legfőbb oka – az Open Democracy nevű szervezet 2016-os kutatása szerint –, hogy
a fehér lakosság kerüli vagy éppen elhagyja azokat a városrészeket, ahol nagy számban élnek más bőrszínűek.
Éppen London példáján látszik ez jól: a nagyjából 10 milliós főváros lakossága ugyan egyre növekszik, ám 2001 és 2011 között, vagyis tíz év alatt 620 ezer brit vándorolt el onnan. A város Newham nevű déli negyedében ugyanezen idő alatt 36-ról 16 százalékra csökkent a fehér britek aránya. De a vidéki nagyvárosokban is hasonló a helyzet, Birminghamben például az ezredfordulón a lakosságon belül 65, tíz évvel később már csak 53 százalék volt az őshonos britek aránya.
Márpedig az egyes – általában a szegényebb – negyedek elgettósodása jó táptalajt jelent a bűnözésnek vagy akár a radikális eszméknek is. Az Egyesült Királyságból évekkel ezelőtt például több százan utaztak a Közel-Keletre, hogy csatlakozzanak az Iszlám Államhoz. De említhetnénk az utóbbi egy év több, brit földön elkövetett terrortámadását, a terjedő szélsőséges iszlamizmust, a gyűlöletkeltő vallási hitszónokokat is.
