Teljességgel érthetetlen, hogy hogyan került mérget tartalmazó fiola a háborús bűnökkel vádolt Slobodan Praljak kezébe a hágai bíróságon, az ítélethirdetés előtt miért nem motozta meg őt és a tárgyalására érkező hozzátartozókat a személyzet, valamint miért nem állt mellette biztonsági őr. Pedig az a tegnap napvilágra került drámai videofelvételen is jól látható, hogy a volt boszniai horvát katonai vezető az ítélet kimondásának pillanatában hosszú pillanatokig tartogat valamit a kezében, matat vele, megszólal, majd szájához emeli az üvegcsét. A törvényszék elnöklő bírája, Jean-Claude Antonetti éppen a másodfokú ítéletet olvasta fel, mellyel megerősítették a nyugalmazott tábornokra első fokon kiszabott 20 éves börtönbüntetést, amikor Praljak azt kiáltotta, hogy „nem vagyok háborús bűnös”, és kiitta az ismeretlen folyadékot tartalmazó üveget. Az ülést azonnal berekesztették, és orvost hívtak a férfihoz. Később mentőhelikopter is érkezett a törvényszék épületéhez, de mint kiderült, hiába, a háborús bűnös a kórházban életét vesztette.
A holland rendőrség vizsgálatot indított, a nyomozás arra irányul, hogy kiderüljön, ki adta Praljak kezébe a mérget, pontosan mi volt az, és hogy milyen ellenőrző pontokon kellett átjutnia a halálos szernek.
A Balkan Insight hírportál szerint súlyos mulasztás történt, a háborús bűnöket két évtizede tárgyaló törvényszéken már rég ki kellett volna alakítani a legszigorúbb biztonsági intézkedéseket, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Így viszont az egész igazságszolgáltatási procedúra erkölcsös volta kérdőjeleződik meg, vélekedik a portál.
A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló bíróság jó néhány katonai és politikai vezető ügyében döntött már, de nem mindenki érte meg az ítélet kihirdetését. Annál kevésbé érthető, miért nem vigyáztak Praljak testi épségére, hogy az idők során már két, a jugoszláv háborúval kapcsolatban vádolt illető is önkezével vetett véget életének – igaz, nem a tárgyalóteremben, hanem börtöncelláikban. Slavko Dokmanovic horvátországi szerb, egykori vukovári polgármester, akit emberiesség elleni vádakkal citáltak a törvényszék elé a vukovári vérengzéssel kapcsolatban, 1998-ban akasztotta fel magát. Milan Babic, az önkényesen kikiáltott Krajinai Szerb Köztársaság első elnöke 2006-ban követett el öngyilkosságot. Az ő esete annyiban egyedi, hogy már a tárgyalás alatt bűnösnek vallotta magát, és vádalkut is ajánlott. Slobodan Milosevic egykori jugoszláv, majd szerb elnök is ítéletre várt, amikor 2006-ban zárkájában szívrohamot kapott és meghalt.
Mint az várható volt, a boszniai horvát közösség elutasította az ENSZ égisze alatt működő bíróság ítéletét, és politikai elfogultsággal vádolta a grémiumot. Praljakért több száz ember tartott virrasztást Mostarban. Andrej Penkovic horvát kormányfő éles szavakkal kárhoztatta a büntetőbíróságot, a Reuters brit hírügynökségnek megszólaló veteránok pedig büszkén vállalták nevüket és hősnek nevezték a katonát.
Praljak tettével nincs egyedül a történelemben, Hermann Göring náci vezető, a német Luftwaffe parancsnoka ciánkapszulát vett be a felakasztása előtti éjjelen, Robert Ley náci szakszervezeti vezető pedig meg sem várta a vád előterjesztését a nürnbergi bíróságon, cellájában felakasztotta magát.
A média nyilvánossága előtt elkövetett öngyilkosság is ismert az igazságszolgáltatás történetében. Egy híres eset az amerikai R. Budd Dwyerhez, Pennsylvania állam pénzügyminiszteréhez kötődik, aki állítólag csúszópénzt fogadott el egy cégtől. Az ítélethozatal előtti napon Dwyer sajtótájékoztatót hívott össze, ahol 1987. január 22-én kamerák kereszttüzében főbe lőtte magát. Később a vád koronatanúja bevallotta, hogy hazudott Dwyerről a bíróságon azért, hogy ő maga enyhébb ítéletet kapjon.
