Sikertörténetet keres magának az EU Göteborgban

Kellene már egy sikersztori. Papíron már meg is van. Itt az európai szociális pillér.

A német koalíciós tárgyalásokba merülő Angela Merkel nélkül volt kénytelen asztalhoz ülni az Európai Unió állam- és kormányfői tanácsa Svédországban, hogy munkapiaci egyenlőségről, annak uniós szintű átjárhatóságáról, a munkakörülmények javításáról, a szociális jólétről tárgyaljon. A röviden szociális csúcsként emlegetett göteborgi uniós tanácsi értekezleten tulajdonképpen nem kisebb feladat állt a vezetők előtt, minthogy bebizonyítsák, az Európai Unió nemcsak igazgatásról, rendszabályozásról, gazdasági mutatókról szól, hanem képes az emberekért, a munkakörülmények javításáért, a bérek kiegyenlítéséért is dolgozni. Mindennek része a munkapiaci nemi egyenjogúságnak, a munka-magánélet egyensúlyának, a munkaidő szabályozásának kérdése is.

A Jean-Claude Juncker dolgozószobájából származó szlogen nem túl eredeti módon tehát Szociális Európa, amely egyben az a narratíva is, amelynek feladata szembeszállni az Európa-szerte érezhető eurokritikus érzülettel. Az Európai Bizottság szándékai szerint egyfajta

ponttáblázatban lehet majd rögzíteni és követni, hogy az egyes tagállamok mennyire közelednek a kitűzött jóléti célok felé,

de magát a törvényalkotást az EU a tagállamokra bízza.

A szociális pillér ugyanakkor rögtön visszavezet a legfogósabb kérdéshez, nevesül, ha az EU egyszer a szabad piacot támogatja – és nagyrészt a piaci versenynek köszönhetően születnek újítások és válik világszinten is tényezővé a közösség –, akkor például épp jóléti téren mégis hogy avatkozhat be a tagországok életébe. Ebbe az eddig feloldhatatlannak bizonyult tételbe ütközött Emmanuel Macron francia államfő is, akinek nem sikerült átvágni a kiküldött munkavállalók jelentette gordiuszi csomót. Mint azt egy interjúban még Stefan Löfven svéd kormányfő is elmondta, az alacsony bérek, a tisztességtelen verseny egyenesen az EU legitimitását fenyegetik. 

A csúcs helyszíne nem is lehetett ideálisabb a szolidaritás hangsúlyozására, mint Svédország, amely a nyugati jóléti államok mintájaként él sokak képzeletében. A szociális juttatások növelését, állami képzési programok pénzelését a jobb lakossági közérzet szolgálatába állító, régi vágású szociáldemokrata svéd vezetésnek kapóra jön, hogy demonstrálja, a tradicionális baloldali értékek még mindig időszerűek.

A baj persze csak az, hogy a szociáldemokrácia európai szinten leszálló ágban van.

És hogy még mennyire kidolgozatlan, hogy – a bevándorlásellenesség, a populizmus útvesztőjében – hogyan haladnánk az igazságos Európa felé, azt szimbólumszerűen az is mutatja, hogy egy gyors internetes keresés után az első, a szociális jogok pilléréről szóló találat az Európai Bizottság honlapján arról értesít, ez az információ magyar nyelven nem érhető el. A feladat gigászi voltát az is jelzi, hogy a pályakezdőket, fiatalokat sújtó európai munkanélküliség felszámolására egyre csak késnek a határozott közösségi és tagországi válaszok. A Politico EU-ügyi hírportál remek grafikonokban szedte össze, hogy is áll a munkaerőpiac Európában. 

Ami egy lépéssel távolabb tartotta a tárgyalóasztaltól a magyar felet, az az, hogy a pillért elsősorban az egységes valutát használó tagországokra szabják, persze nyitva tartva az ajtót a nemzeti valutát egyelőre megtartó államoknak is. A csúcson felszólaló Orbán Viktor magyar kormányfő igyekezett is hangsúlyozni, hogy

Magyarország külön utakon jár, és ajánlotta a figyelmébe a vezetőknek a közmunkaprogramot mint a teljes foglalkoztatottság elérésének megfelelő módszerét.

A magyar kormányfő az MTI tudósítása szerint kifejtette: a magyar modell három pilléren nyugszik, az első a teljes foglalkoztatottság és munkaalapú gazdaság, a másik, hogy mindezt nem bevándorlókkal oldja meg az ország, a harmadik pedig a rugalmas adószabályozás és a duális képzés.   

A csúcs ugyanakkor nem tartogatott meglepetéseket, a szociális jogok európai pillérét létrehozó nyilatkozatot minden tagállami vezető aláírta. A dokumentumban 20 kulcsfontosságú elvet és jogot határoztak meg a méltányos alapon és jól működő munkaerőpiacok és jóléti rendszerek alátámasztására, de Jean-Claude Juncker sürgette, ne maradjon mindez írott malaszt, hanem mihamarabb szülessenek konkrét intézkedések. A nyilatkozat nem maradhat jámbor kívánságok megfoghatatlan halmaza – mondta, elismerve ezzel azt, hogy a dokumentum nem más, mint jámbor kívánságok megfoghatatlan halmaza.