Füstbe mehetnek a Roszatom dél-afrikai atomerőmű építésével kapcsolatos tervei. Mivel az ottani beruházásnak erős magyar áthallásai is vannak, az Index fontosnak tartotta, hogy beszámoljon a hírről.
Az orosz állami atomenergiai cég és az afrikai ország közötti ügylet iskolapéldája az állami korrupciónak és Oroszország nemzetközi nagyhatalmi befolyásszerzésének. A Roszatom jelenleg 8 hazai és 34 külföldi atomerőművi beruházásban vesz részt.
Ahogy egy külföldi újságíró fogalmaz, az orosz atomerőművek világszerte inkább hasonlítanak külképviseletekhez, sőt, katonai bázisokhoz mint hagyományos üzleti vállalkozásokhoz. Ha eszünkbe jut, és miért is ne jutna, a Roszatom és a magyar Paks II. beruházást körülvevő sűrű, átláthatatlan kormányzati homály, akkor el kell fogadnunk a megállapítást.
Ami eddig nem jött össze a Roszatomnak Dél-Afrikában, az sikerülhet Ugandában.
A beruházás alapját az a hatalmas urániumkészlet adja, amit 2005 körül tártak fel a kelet-afrikai országban. Igaz, az értékes nyersanyagból Ghánában, Kenyában, Nigériában, Tanzániában és Zambiában is nem kevés található, s a Roszatom ezen országokkal is tárgyalásokat folytatott. Valamiért mégis az ugandai projektet koronázta siker.
A 2016-os szándéknyilatkozatot követően az ottani kormány idén nyáron már meg is állapodott az orosz nukleáris óriáscéggel, így az végre megépítheti első afrikai atomerőművét. Tudósítások szerint Yoweri Musevini ugandai elnök korábban indiai és iráni együttműködésről is tárgyalt, végül a Roszatom mellett döntött.
Putyin orosz elnök és Musevini az elmúlt években többször is találkozott. Ezeken a találkozókon rendszerint olyan apróságok is szóba kerültek, mint az olajkitermelés és a fegyverkereskedelem.
A Financial Times már 2015-ben arról számolt be, hogy a két elnök között személyes barátság van, és egy Musevinihez közeli forrást is idéztek, aki szerint mindketten hívei a Nyugat-ellenes „erős ember” diplomáciának.
De Musevini nem csak az oroszokkal ápol jó kapcsolatot. Már a kilencvenes évek végén bizalmas viszonyba került a rendkívül befolyásos amerikai ultrakonzervatív republikánus körökkel. Uganda azóta is célországa az evangéliumi keresztény misszionáriusoknak, ahol végül 2014-ben főként ezeknek a kapcsolatnak köszönhetően a világ egyik legkegyetlenebb melegellenes törvényét vezették be. Igaz, az ugandai alkotmánybíróság – főként a nagy nemzetközi nyomás miatt – a halálbüntetést végül törölte, de még így is 14 évig, extrém esetben akár életfogytig tartó bebörtönzéssel büntethetik az ugandai homoszexuálisokat. A törvény életbe lépését követően több donor ország, köztük Dánia, Norvégia és az USA leállította az ugandai segélyeket.