Ha az ázsiai könnyűzenére gondolunk, a dél-koreai K-pop, esetleg a Japánból importált karaokebulik jutnak elsőként az eszünkbe. Pedig a Távol-Kelet ezen a területen is gyorsan változik: őrült tempóval jön fel az elektronikus zene, azon belül pedig fénykorát éli a keményebb vonalat képviselő underground szubkultúra is.
Különösen most, a téli hónapokban aktuális a téma. Miközben Európában csak halványuló emlékeink vannak a zenei fesztiválokról, Ázsiában most indult a szezon: a thaiföldi Bangkokban és a mianmari Rangunban is a napokban ért véget a 808 fesztivál. A thai fővárosban ötödik éve rendezik meg az eseményt, oda idén több mint 15 ezer látogatót vártak. A 808 fesztivált szervező cég vezetője, Arszit Pracsaszeri a South China Morning Postnak (SCMP) nyilatkozva elmondta, már a 2013-as első eseményre is kilencezer ember volt kíváncsi. Az elmúlt két hónapban Szingapúrban, Vietnamban és Indiában is több hasonló tömegrendezvényre került sor, és már nem csak a kelet-ázsiai fiatalokat vonzza a műfaj, Ausztráliából és Dél-Afrikából is egyre többen látogatnak el megtapasztalni a térség pezsgő fesztiváléletét.
Bár évről évre nő az érdeklődés az események iránt, a délkelet-ázsiai szervezőknek nincs könnyű dolguk. Ahogy a 808 fesztivált megálmodó Pracsaszeri a róla közölt cikkben elmondta, képtelen elég előadót leszervezni az eseményekre. – Mindig odafigyelünk arra, hogy a látogatók szélesebb zenei palettából választhassanak, a populárisabb elektronikus tánczenei előadók mellett underground fellépőket is biztosítunk. Az elmúlt években azonban annyira megnőtt az igény az ilyen fellépőkre, hogy egyre nehezebb alkalmazkodni a piaci igényekhez – mondta a thai rendezvényszervező. A konkurencia ráadásul nem is a környező délkelet-ázsiai országokban a legerősebb.
A térségben Kína válik az elektronikus zenei programok központjává, az itt ajánlott fellépői díjakra egyre nehezebb licitálni.
– Ha egy nagyobb név Ázsiába utazik, ki sem kell tennie a lábát Kínából. Simán leszerveznek neki nyolc fellépést csúcsfizetéssel – mondta az SCMP-nek Pracsaszeri.
Arra, hogy az iparág mennyire pörgött fel Kínában, a legjobb példa a Sanghajból indult piacvezető fesztivál, a Storm. 2013-ban rendezték meg először, idén már kilenc kínai nagyvárosban, közöttük Pekingben és Kantonban, illetve Tajvanon és Ausztráliában is megtartják, az esemény eddig mintegy 70 millió embert ért el. A Business Insider korábbi cikke is arról árulkodik, hogy az elektronikus zenéhez köthető bármilyen iparág jól fejlődik. A kínai piackutató iiMEdia Research felmérése szerint
2016-ról 2017-re 45,2 százalékkal nőtt a vizsgált online zenemegosztó portálokon a műfaj hallgatósága.
A Kínában elérhető öt legnépszerűbb zenemegosztó csatornán (NetEase Cloud Music, QQ Music, Kugou Music, Xiaomi Music, Migu Music) tavaly összesen 197 millió elektronikus zenét hallgató felhasználót regisztráltak, ami idén 286 millió felhasználóra nőtt. A Business Insider cikke szerint ez a szám 2018-ban 358 millióra emelkedik majd. A felhasználók számának növekedése az elektronikus zenei tartalmak online megosztásában is szembetűnő: idén több mint 226 milliárd ilyen fájlletöltés történt Kínában, 39 százalékkal több, mint tavaly. A NetEase Cloud Music arra is felhívta a figyelmet, hogy esetükben e műfaj népszerűsége nő a leggyorsabban: 2016-hoz képest a portálon 434 százalékkal több letöltésre került sor. Az idén Sanghajban rendezett ázsiai–csendes-óceáni Nemzetközi Zenei Csúcstalálkozón (IMS) a cég képviselője beszélt a műfajhoz kötődő hallgatók gyorsan épülő közösségéről. Jessie Wang elmondta, az elektronikus zenét hallgató felhasználóik hetente 16 bejegyzést posztolnak, és átlagosan 75-öt olvasnak el fejenként, ami aktívnak számít a közösségi portálon.
– Bár a műfaj népszerűsége most ér a csúcsra, az elektronikus zene húsz éve jelen van Kínában – erről Miguel Santos, művésznevén DJ Nigls beszélt a Magyar Nemzetnek. A portugál származású, makaói DJ a pekingi Lantern Klub állandó fellépője, a City Weekend turisztikai magazin idén őt választotta a kínai főváros legjobb előadójának. Santos szerint bár a populárisabb műfajokat felvonultató fesztiválok kirobbanó formában vannak, ha kevésbé látványosan is, de az underground szféra is virágzik. – Az elmúlt években persze voltak hullámhegyek és -völgyek egyaránt, a tendencia azonban egyértelműen növekvő – mondta, hozzátéve, hogy országos jelenségről van szó. Az underground szubkultúra otthona persze a főváros, Peking, ahol valamennyi elektronikus zenei rétegműfaj jelen van.
– A technó és a house egyre népszerűbb, de az ezeken belüli különböző alműfajok iránt is egyre szembetűnőbb az érdeklődés
– folytatta, a közönség tehát egyre igényesebb. Ami pedig Santos szerint különösen fontos trend, az a helyi, kínai fogyasztók arányának látványos emelkedése. A pekingi szubkultúra gerincét ugyanis hagyományosan az ott élő külföldiek, elsősorban a Nyugatról érkezettek adták, de a kínai fiatalok Santos szerint átveszik a terepet.
Kérdés persze, hogy mindehhez hogyan viszonyul a Kínai Kommunista Párt. A nyolcvanas, kilencvenes években kialakult underground elektronikus zenei közösség hagyományosan politikai ellenkultúrát képviselt, igaz, Nyugaton a műfaj kommersszé válásával a lázadó él elveszett.
– Globális jelenség, hogy az elektronikus zene elsősorban üzleti vállalkozássá vált – mondta érdeklődésünkre Santos. Azt ugyanakkor megjegyezte, a kínai szubkultúrában a nyugati országoknál erősebb a közösségi szellem. – Itt még érezni az Európában régen elveszett összetartozást. A klubokba azonos gondolkodású emberek járnak, azok a pekingiek, akik nyitottak a művészetek és a zene iránt. Olyan ez a közösség, mint egy második család – fogalmazott. A szoros kötelék ellenére a kínai hatóságok nem nyomják el az underground szubkultúrát. – A konfliktus mindig a nagyobb rendezvények szervezésekor jön elő, a külső helyszínek engedélyeztetése nem mindig sikerül – tette hozzá Santos.
