2017 fontos év volt a brexit szempontjából, hiszen egy évvel ezelőtt még arról voltunk kénytelenek írni, hogy a 2016 nyár eleji népszavazást kilenc hónap tétlenség követte. Idén végre valódi tárgyalások kezdődtek, amelyeknek az első szakaszát sikerült is lezárni, sőt, még az is előfordulhat, hogy időben sikerül majd befejezni minden egyeztetést.
Pedig nem kezdődött jól az év, Sir Ivan Rogers uniós nagykövet – akinek kulcsszerepet szántak a brexittárgyalásokon – január elején lemondott, és közölte, szerinte a brit kormányban nincs meg az egyeztetésekhez szükséges tapasztalat. Az év elején ismét napirendre került a skót függetlenség kérdése is, sőt a kormány a kilépési szándékról szóló nyilatkozatot csak az alsóház beleegyezésével küldhette el Brüsszelbe márciusban. Ám a Theresa May vezette Konzervatív Párt ragaszkodott az úgynevezett kemény brexithez, és egyre nőtt a támogatottsága.
May akkor nagy lépésre szánta el magát: mivel nem választás útján került hatalomra, de a brexitfolyamatot neki kellett volna levezényelnie, előre hozott választást írt ki. Ezzel akart legitimitást szerezni az egyeztetésekhez, a felmérések pedig nagy torygyőzelmet jósoltak. Ám végül csak relatív többséghez jutott az alsóházban, ez pedig jelentősen befolyásolta a brexittárgyalásokat. May ugyanis az északír unionistákkal kötött támogatási megállapodást, ám a kisebbségi kormányt kívülről, esetenként segítő északír keményvonalas konzervatívok példátlan zsarolópozícióba kerültek. Ezt ki is használták, például az ír kérdésről folyó tárgyalások során.
Az előre hozott választás eredménye egyszerre volt jó és rossz a brexittárgyalások szempontjából.
A konzervatívok a várt győzelem esetén kevesebb hazai manőverezésre kényszerültek volna, ám így az eredmény miatt szükségessé vált megannyi belföldi egyeztetés jelentősen elnyújtja a brexittárgyalásokat. Ha az előre hozott választás komoly toryfölényt eredményez, akkor a May-kabinet feltehetően ragaszkodik a kemény brexit elképzeléséhez, ám ez a Brüsszellel folytatott tárgyalások kudarcához vezetett volna. Az azonban az eredmény ismeretében sem változott, hogy London ragaszkodott ahhoz, ami mellett az ország letette a garast a tavaly nyári népszavazás alkalmával: a brexit végrehajtásának szükségességéhez kétség sem férhet, még ha voltak is súrlódások a mikéntről a kabineten belül.
A nyáron kezdődött brexittárgyalások óriási hangulatingadozást eredményeztek: néhol egyetértettek a felek abban, hogy remekül haladnak az egyeztetések, többnyire azonban arról szóltak a hírek, hogy reménytelenül lelassultak, vagy egyenesen befagytak a megbeszélések. Az elmúlt fél évben Theresa May is sok új ősz hajszállal gazdagodhatott, de ősszel már elkezdett körvonalazódni, hogy
a britek feladták a kemény brexitet, és a korábbi, Brüsszellel keménykedő hangnemet jóval kompromisszumkészebbre váltották.
Ez végül meghozta az áttörést: a függetlenség kérdését jegelik a skótok (ehhez hozzájárul, hogy az ezt pártolók aránya csökkenőben van), May párton belül is nagyjából rendezni tudta a viszonyokat, Brüsszel belement a kilépést követő kétéves átmeneti időszakba, valamint az év végére az ír kérdésben is dűlőre jutottak.
Decemberre sikerült is lezárni a brexittárgyalások első szakaszát, magyar szempontból az a legfontosabb, hogy
senkinek nem kell elköltöznie az Egyesült Királyságból a 2019 márciusának végére tervezett kilépés után sem.
A tárgyalások további szakaszában is sietni kell, mert a parlamentnek kell meghoznia a döntést a kilépésről szóló törvényről. Ehhez arra van szükség, hogy jövő év őszére meglegyen a megállapodás minden fontos területen – kérdéses, hogy a szűk határidő, a belpolitikai nehézségek és a Brüsszellel fennálló esetleges nézetkülönbségek ellenére képes lesz-e erre a May-kabinet.
Ismét keménykedik az EU
Nagyjából másfél évvel az Egyesült Királyság tervezett uniós kilépése után, 2020. december 31-én zárná le a javasolt átmeneti időszakot az Európai Bizottság – jelentette ki Michel Barnier, a brüsszeli testület brexitügyi főtárgyalója szerdán Brüsszelben. – Az átmeneti intézkedéseket a kiválási egyezmény hatálybalépésétől legkésőbb 2020. december 31-ig kellene alkalmazni – közölte sajtóértekezletén Barnier a bizottság tárgyalási irányelveit ismertetve. Hozzátette, a kiválási egyezményt jövő októberre véglegesíteni kell, hogy a szigetország kilépésének tervezett időpontjáig, 2019. március 29-ig legyen elegendő idő a ratifikációra is. (MTI)
