A decemberre tervezett NATO–Ukrajna védelmi miniszteri találkozó után további hasonló csúcstalálkozókat vétózhat meg jövőre a magyar kormány, amennyiben Kijevben nem módosítják az oktatásban használt kisebbségi nyelvekről szóló törvényt (vagy, ahogy a magyarban kissé tévesen elterjedt: nyelvtörvényt) – mondta a Magyar Nemzetnek egy kormányzati illetékes. Mint ismert, a magyar kormány azután jelentette be, hogy blokkolja Ukrajna európai integrációs törekvéseit, amikor az ukrán parlament, a Rada olyan jogszabályt fogadott el, amelyik kimondja: az általános iskola ötödik osztályától kezdve bizonyos tárgyakat a nemzetiségi kisebbségek oktatási intézményeiben is ukránul kell tanítani. Hogy melyeket és milyen óraszámban, arra a jogszabály nem tér ki, azt a törvény végrehajtási rendeletében határozná meg az ukrán oktatási minisztérium.
A már idézett kormányzati illetékes szerint a magyar fél álláspontja nem változott, továbbra is vétózni fogunk, amíg Kijevben nem módosítanak. Erre akár már az év legelején sor kerülhet, ugyanis februárra információink szerint tervbe vettek egy újabb csúcstalálkozót a katonai szövetség és Ukrajna védelmi miniszterei között. Mint informátorunk elmondta, tavasszal ezenkívül még legalább egy NATO–Ukrajna külügyminiszteri csúcsot is terveztek, és a jelenlegi menetrend szerint a július 11–12-én Brüsszelben sorra kerülő NATO-közgyűlésre is tervezik meghívni Ukrajnát. „Jelenleg az a magyar pozíció, hogy ha kell, elmegyünk a falig is, és júliusban is vétózunk” – mondta informátorunk. Ezt egyébként viszonylag egyszerűen meg lehet tenni, a NATO előzetes döntéshozatali mechanizmusa ugyanis azon alapul, hogy a tagállamok informálisan megállapodnak az egyes ülések helyében, idejében is napirendjében. Pontosabban mindig van néhány tagállam, amelyik ezeket kezdeményezi, majd az információkat köröztetik a többiek között, és általában csak azok szólnak, akiknek kifogásuk, módosítási javaslatuk van, minden más esetben a „hallgatás: beleegyezés” elve érvényesül. Csendtörésnek nevezik, ha valaki valamiben nem ért egyet, eddig jellemzően Görög- és Törökország folyamodott ehhez az eszközhöz, szintén jellemzően olyan ügyekben, amelyik a másik számára fontos volt.
Most mi voltunk-vagyunk a „csendtörők”, és ez érezhetően nem kis elégedetlenséget is szült már. Éppen lapunk írta meg, hogy 11 tagállam közös levélben kifogásolta december elején a NATO–Ukrajna-csúcs blokkolását és azt, hogy egy politikai ügyet emel a katonai szövetség napirendjére a magyar kormány.
A levéllel kapcsolatban informátorunk azt mondta, természetesen a magyar kormány nem örült neki, de tudják, hogy a kezdeményezés a német külügyminisztériumé volt, ezért „tőlük nem is vártak mást”, viszont a kormányban fontosnak tartják, hogy az Egyesült Államok, valamint a V4 többi tagja nem volt az aláírók között.
Forrásunk szerint ugyanakkor bár hivatalosan a „törvény teljes visszavonását” követeli a kormány, kompromisszumként elfogadható lenne számunkra az is, ha módosítanák valamilyen formában, így az nem vonatkozna a magyar kisebbségre. – Mondjuk belefoglalhatnák, hogy az európai uniós nyelvekre nem vonatkozik a korlátozás, így ha az ukránok az oroszok nyelvhasználatát akarják korlátozni, akkor ezt így is megtehetnék – hangzott a kissé cinikus érvelés. – Ügyes, de aligha lenne elfogadható az EU-ban – ez viszont már egy másik érintett ország diplomatájának a reakciója volt. Szerinte ha a velencei bizottság már a mostani törvényt is diszkriminatívnak tartja részben, egy ilyen „dupla csavaros diszkriminációt” aligha fogadnának el.
Jelenleg tehát ez a helyzet, biztos csak annyi, hogy amint egyre közelebb lesz a júliusi NATO-közgyűlés időpontja, úgy nő majd a politikai nyomás Magyarországon és Ukrajnán is, hogy megoldást találjanak az ügyben.
