Most mi voltunk-vagyunk a „csendtörők”, és ez érezhetően nem kis elégedetlenséget is szült már. Éppen lapunk írta meg, hogy 11 tagállam közös levélben kifogásolta december elején a NATO–Ukrajna-csúcs blokkolását és azt, hogy egy politikai ügyet emel a katonai szövetség napirendjére a magyar kormány.
A levéllel kapcsolatban informátorunk azt mondta, természetesen a magyar kormány nem örült neki, de tudják, hogy a kezdeményezés a német külügyminisztériumé volt, ezért „tőlük nem is vártak mást”, viszont a kormányban fontosnak tartják, hogy az Egyesült Államok, valamint a V4 többi tagja nem volt az aláírók között.
Forrásunk szerint ugyanakkor bár hivatalosan a „törvény teljes visszavonását” követeli a kormány, kompromisszumként elfogadható lenne számunkra az is, ha módosítanák valamilyen formában, így az nem vonatkozna a magyar kisebbségre. – Mondjuk belefoglalhatnák, hogy az európai uniós nyelvekre nem vonatkozik a korlátozás, így ha az ukránok az oroszok nyelvhasználatát akarják korlátozni, akkor ezt így is megtehetnék – hangzott a kissé cinikus érvelés. – Ügyes, de aligha lenne elfogadható az EU-ban – ez viszont már egy másik érintett ország diplomatájának a reakciója volt. Szerinte ha a velencei bizottság már a mostani törvényt is diszkriminatívnak tartja részben, egy ilyen „dupla csavaros diszkriminációt” aligha fogadnának el.
Jelenleg tehát ez a helyzet, biztos csak annyi, hogy amint egyre közelebb lesz a júliusi NATO-közgyűlés időpontja, úgy nő majd a politikai nyomás Magyarországon és Ukrajnán is, hogy megoldást találjanak az ügyben.
