Írországban az abortusz-népszavazás a kampánytéma

Belemászott az ír abortuszkampányba az Amnesty. Nem kellett volna, vissza kell utalniuk a pénzt Sorosnak.

A Soros-szervezet az Amnestyn kívül még két másik alapítványon keresztül is próbál befolyást szerezni az ír közvéleményre. Az amerikai Planned Parenthood abortusz-tanácsadó hálózat tevékenységétől nem sokban eltérő Irish Family Planning Association és az Abortion Rights Campaign az AI-vel együtt 400 000 amerikai dollár támogatásban részesült, legalábbis a brit Catholic Herald hírportál beszámolója szerint. A lap megjegyzi, érdekes módon ezek a pénzügyi tranzakciók egyáltalán nem kaptak figyelmet a médiában, eltérően az életvédő Pro-Life mozgalmak körüli pénzmozgásoktól. 

Mint azt számos angol nyelvű katolikus hírportál megírta, egy, a Nyílt Társadalom Alapítványtól kiszivárgott dokumentum szerint ha Írországban sikerülne lazítani vagy eltörölni az abortusztörvényt, az befolyással lehetne olyan mélyen katolikus országokra is, mint Lengyelország, és azt az üzenetet hordozná, hogy a változtatás minden körülmény között lehetséges. A kampányba egyébiránt a liberális kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau is beszállt, aki a montreali büszkeség menetén részt vevő ír kollégájával, a bevallottan homoszexuális Leo Varadkarral egyetértésben mondta ki, hogy az abortusznak emberi joggá kellene válnia Írországban.

Az ír hatóságok nem először járnak el szigorúan külföldről támogatott civil szervezetekkel. A Glen nevű, LMBT-közösség jogait védő szervezetnek az után kellett csomagolnia, hogy a civil szervezeteket felügyelő hatóság nem találta rendben pénzügyeiket. Igaz, a Glen 2015 tavaszán még végigkampányolta az országot, kiállva az azonos neműek házasságának engedélyezéséért. Aminek meg is lett a hatása, a választókorú írek 62 százaléka az igen mellett állt ki. A Glen az évek során 4 millió dollárt kapott a több országban jelen lévő, de amerikai bejegyzésű Atlantic Philantropies alapítványtól a melegházasság népszerűsítésére, végső soron a jogi háttér megváltoztatására. A támogatási ügyet népszavazás előtt Breda O’Brien ír újságíró tartotta napirenden, és azt amerikai pénzen megvásárolt ír referendumként írta le.