Lángszóró a tizenegyespontnál: 55 éve fagyott be Nagy-Britannia

Angliában harminc centiméternyi hó esett az előző napokban, de ez mind semmi.

Végül hatvanhat napba tellett, mire az FA-kupa harmadik köre lement az 1962–63-as idényben. A kilátástalan helyzetet jól jellemezte a Sheffield United Bolton elleni, eredetileg 1963. január 5-re tervezett meccsének programfüzetébe beütött pecsét: „Az időjárási viszonyok miatt a mérkőzést 1963. február 20-án rendezik, kezdés: 19.15. (Egy órával a kezdés előtt még így gondoltuk!) Végre! 1963. március 6., kezdés: 19.15.”

Ez a „Végre!” jelzi a kupatörténet legtöbb halasztásának végét. A harmadik körben összesen 261-szer halasztották el a meccsek kezdetét (csak a Lincoln City–Coventry mérkőzést 15 esetben, mivel az óriási hókupacok, a fagyos szél, a köd, a három hónapon át kitartó jég és a mínusz 20,6 Celsius-fok alá süllyedő hőmérséklet mellett futballról szó sem lehetett). A forduló, amely január 5-én vette kezdetét három lejátszott mérkőzéssel, március 11-én ért véget a Middlesbrough és a Blackburn Rovers 3-1-re végződő meccsével.

A kétségbeesett klubok mindent megtettek, hogy mentsék a helyzetet. A Norwich City bevetett hókotrót, hőlégfúvót, jégoldót, majd végül lángszórót is, de semmire nem ment a próbálkozásaival, mert a megolvadó jég azonnal visszafagyott. Wrexham nyolcvan tonna homokkal szórta le pályáját, aminek meg is lett a jutalma, a nagy nehezen lejátszott meccsen 3:0-ra kikapott a Liverpooltól. A Leicester City próbálkozásait Gordon Bank leírásából ismerjük: „A pályamester még azzal is rásegített, hogy olajoshordókat rakott a gyepre, ezekben koksz égett. Ezáltal megugrott a hőmérséklet, és nem fagyott a pályán. Péntek éjjel őrszem ült mellette, hogy ne történjék semmi váratlan. A hordók délelőtt tizenegyig maradtak a gyepen. Délben érkezett a játékvezető, ellenőrizte a pályát, és engedélyezte a játékot.”

Frank McLintock szintén a Leicester City játékosa volt ekkoriban, ő a következőket emelte ki: „Rohadt egy tél volt, túl kellett élni. Nem számított, mennyi szenet pakolunk a kályhába, és milyen mennyiségben döntjük magunkba a forró levest. Hetekig éltünk úgy, hogy nem tudtunk átmelegedni.”

A jégnek a szó szoros értelmében meg kellett törnie, ami végül március 6-án következett be. Ez volt majdnem három teljes hónap után az első olyan nap Nagy-Britanniában, amelyen már sehol nem mértek fagyot.

Angliának ötvenöt év elteltével most lehetősége nyílt egy kicsit nosztalgiázni és belekóstolni a kemény télbe. Úgy sejtjük azonban, a lángszórók és olajoshordók kora végérvényesen lejárt.