Merre tovább, 16+1 együttműködés? – ez volt a Kínai Társadalomtudományi Akadémia (CASS) által rendezett, Kína és a kelet-közép-európai régió kapcsolatát tárgyaló konferencia központi kérdése. Pekingben több száz kutató gyűlt össze, hogy a régiónk tizenhat országa és Kína között öt éve megalapított együttműködés következő időszakáról beszéljenek. Bár a felhívás szerint a budapesti csúcs értékelése lett volna a téma, a novemberben megtartott politikai esemény csak említés szintjén került szóba. A témaváltás azonban indokoltnak bizonyult: a 16+1 együttműködés keretein belül negyedik éve szervezett találkozók során most először voltak élesebb hangvételű viták. Aggodalmat okoz ugyanis, hogy a Magyarországon tartott csúcstalálkozón médiaössztűz zúdult az együttműködésre. Szakmai cikkek már korábban foglalkoztak a nyugat-európai országokban hangoztatott kritikával, miszerint az együttműködés nem más, mint az EU megosztására irányuló csel. Bár a kételyeket Peking a kezdetektől igyekszik eloszlatni, a Brüsszellel „szabadságharcot vívó” magyar kormány által szervezett idei csúcson felerősödtek az összeesküvés-elméletek.
A pekingi konferenciát megnyitó beszédében Tong Man-jüan (Dong Manyuan), a Kínai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének alelnöke már sinofób európai közhangulatról beszélt. – Ismét megjelentek a „Kína-veszélyt” vizionáló elméletek. A kutatói szféra felelőssége, hogy nemet mondjanak a jelenségre – mondta az intézet alelnöke.
Ma Hszi-pu (Ma Xipu), a CASS kutatója úgy látja ugyanakkor, ez egyáltalán nem véletlen. – Az EU helyzetében mi, kínaiak, talán boldogok lennénk? – tette fel a kérdést. Szerinte az uniónak egy sor belső problémával kell megküzdenie, az erősödő nacionalizmus, a megoldatlan pénzügyi problémák mellett pedig nem meglepő, hogy a 16+1 együttműködés aggodalmakat vált ki. – Egy ponton Brüsszel majd nyíltan kéri az együttműködésben részt vevő tagállamait, hogy lépjenek ki a szövetségből. Ezt a helyzetet mindenképp el kell kerülnünk – folytatta Ma. Jövőre Bulgária rendezi a csúcstalálkozót, erről a CASS kutatója azt gondolja, hogy megint csak problémákhoz vezethet. – Bulgária erősen függ az Európai Unió fejlesztési pénzeitől, ezért okkal félhetnek Brüsszeltől – mondta, majd hozzátette, mindez akár a 2018-as csúcstalálkozó megszervezésében is gondot okozhat.
Alaptalannak tartja ugyanakkor az unió félelmeit Long Csing (Long Jing), a Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Intézetének Európa-központjának igazgatóhelyettese. Ő úgy látja, Kína gazdasági megfontolásból fejleszti kapcsolatait a kelet-közép-európai térséggel, ami nemcsak az unió keleti tagállamainak, hanem az egész EU-nak érdeke. – Közel harminc éve zajlott le a rendszerváltás a térségben, az uniós fejlesztési összegek azonban a gazdasági különbségeket nem oldották meg – utalt a kétsebességes Európa aktuális problémájára a kutató. Long úgy látja, ezen is segíthet Kína: a régióba érkező tőke a kelet-közép-európai régió gazdasági felzárkóztatásához vezethet.
Kérdés persze, hogy ez érdekében áll-e a gazdagabb, nyugat-európai régiónak. A 16+1 együttműködésnek, ahogyan a kínai gazdasági térnyerésnek is, a legnagyobb ellenzője Németország. Berlin ezért arra is kísérletet tett, hogy az unióba érkező kínai befektetéseket szükség esetén a befolyása alatt álló Brüsszel meggátolhassa.
Joanna Ciesielska-Klikowska a Lódzi Egyetemen kutatja a német–kínai kapcsolatokat, szerinte egy erős Közép-Európa kínai tőkétől függetlenül nem érdeke Berlinnek. – Ha csak a négy visegrádi ország gazdasági erejét összeadjuk, az Európai Unió legerősebb egységét kapjuk – mondta. A kutató úgy véli, Berlin attól fél, hogy a hagyományosan a gazdasági befolyása alatt álló régióban Kína veszi át a pozícióját. – Közben azonban – tette hozzá – gyorsan fejlődik Németország és Kína gazdasági kapcsolata is. Berlin egyre keményebb fellépése és a kínai kapcsolatainak gyors fejlesztése tehát Ciesielska-Klikowska szerint arra mutat, hogy Németország „uralná” a Kína-kapcsolatokat, közvetítő szerepet vállalna Peking és a kelet-közép-európai régió között. – Csakhogy a globális geopolitikai átrendeződés régen tapasztalt lehetőséget teremt a régiónknak, hogy az EU-n kívül fejlesszük kapcsolatainkat – folytatta a lengyel kutató. Vagyis ha akár a V4, akár a 16+1 együttműködés régiós országai képesek lennének az integrációra, a helyzet megfordulhatna: a térség országai válnának a Nyugat-Európába áramló keleti érdekek közvetítőivé. Ciesielska-Klikowska szerint azonban ennek több akadálya is van. – Nemcsak Németország, de más nagyhatalmak sem biztos hogy szeretnének egy integrált Kelet-Közép-Európát – mondta a kutató. Probléma továbbá, hogy a térség nem tud átlépni gazdasági, kulturális tagoltságán. Hozzátette, a lengyel kormány például szívesen a kezdeményezés élére állna, ezt azonban aligha támogatná a térség valamennyi országa. De az integráció útját állja a régió országaira jellemző populista politika is, hiszen a kínai befolyással kapcsolatos félelmek is részben a nyugati szövetségesek nyilvános kritikája miatt alakulhattak ki. – A nemzetközi kapcsolatokban csak széles látókörű politikával érhető el tartós eredmény – tette hozzá.
