Peking tart a „Kína-veszélyt” vizionáló elméletektől

A budapesti csúcstalálkozót értékelő pekingi konferencián többen is aggódtak a Kínával kapcsolatos európai előítéletek miatt.

Alaptalannak tartja ugyanakkor az unió félelmeit Long Csing (Long Jing), a Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Intézetének Európa-központjának igazgatóhelyettese. Ő úgy látja, Kína gazdasági megfontolásból fejleszti kapcsolatait a kelet-közép-európai térséggel, ami nemcsak az unió keleti tagállamainak, hanem az egész EU-nak érdeke. – Közel harminc éve zajlott le a rendszerváltás a térségben, az uniós fejlesztési összegek azonban a gazdasági különbségeket nem oldották meg – utalt a kétsebességes Európa aktuális problémájára a kutató. Long úgy látja, ezen is segíthet Kína: a régióba érkező tőke a kelet-közép-európai régió gazdasági felzárkóztatásához vezethet.

Kérdés persze, hogy ez érdekében áll-e a gazdagabb, nyugat-európai régiónak. A 16+1 együttműködésnek, ahogyan a kínai gazdasági térnyerésnek is, a legnagyobb ellenzője Németország. Berlin ezért arra is kísérletet tett, hogy az unióba érkező kínai befektetéseket szükség esetén a befolyása alatt álló Brüsszel meggátolhassa.

Joanna Ciesielska-Klikowska a Lódzi Egyetemen kutatja a német–kínai kapcsolatokat, szerinte egy erős Közép-Európa kínai tőkétől függetlenül nem érdeke Berlinnek. – Ha csak a négy visegrádi ország gazdasági erejét összeadjuk, az Európai Unió legerősebb egységét kapjuk – mondta. A kutató úgy véli, Berlin attól fél, hogy a hagyományosan a gazdasági befolyása alatt álló régióban Kína veszi át a pozícióját. – Közben azonban – tette hozzá – gyorsan fejlődik Németország és Kína gazdasági kapcsolata is. Berlin egyre keményebb fellépése és a kínai kapcsolatainak gyors fejlesztése tehát Ciesielska-Klikowska szerint arra mutat, hogy Németország „uralná” a Kína-kapcsolatokat, közvetítő szerepet vállalna Peking és a kelet-közép-európai régió között. – Csakhogy a globális geopolitikai átrendeződés régen tapasztalt lehetőséget teremt a régiónknak, hogy az EU-n kívül fejlesszük kapcsolatainkat – folytatta a lengyel kutató. Vagyis ha akár a V4, akár a 16+1 együttműködés régiós országai képesek lennének az integrációra, a helyzet megfordulhatna: a térség országai válnának a Nyugat-Európába áramló keleti érdekek közvetítőivé. Ciesielska-Klikowska szerint azonban ennek több akadálya is van. – Nemcsak Németország, de más nagyhatalmak sem biztos hogy szeretnének egy integrált Kelet-Közép-Európát – mondta a kutató. Probléma továbbá, hogy a térség nem tud átlépni gazdasági, kulturális tagoltságán. Hozzátette, a lengyel kormány például szívesen a kezdeményezés élére állna, ezt azonban aligha támogatná a térség valamennyi országa. De az integráció útját állja a régió országaira jellemző populista politika is, hiszen a kínai befolyással kapcsolatos félelmek is részben a nyugati szövetségesek nyilvános kritikája miatt alakulhattak ki. – A nemzetközi kapcsolatokban csak széles látókörű politikával érhető el tartós eredmény – tette hozzá.