A nemzeti érdekek további határozott védelme mellett európaibb arculat s a kormányzás hangsúlyainak áthelyeződése várható az új lengyel miniszterelnöktől. A kormány élén annak ellenére történt váltás, hogy az országot két éve irányító, nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) 44 százalékos támogatottságával messze a legnépszerűbb párt, s már a hagyományosan az ellenzéki jobbközép-liberális Polgári Platform (PO) mögött álló régiókban is magabiztosan vezet. Mindez a kétségtelen megmutatkozó autoriter tendenciák ellenére is erősen megkérdőjelezi az Európai Bizottságnak a lengyel demokrácia felszámolását vizionáló helyzetértékelését.
Az eddigi kormányfőhelyettes, fejlesztési és pénzügyminiszter, korábban a PO kormányában Donald Tusk tanácsadójaként is dolgozó, elismert gazdasági szakember hírében álló Mateusz Morawiecki jó brüsszeli kapcsolataira azonban igencsak szükség lehet. Jelölése mögött tehát mindenképpen ott van az imázs javításának szándéka, amit persze egyáltalán nem kell úgy érteni, hogy a lengyel kabinet minden áron meg akarna felelni Brüsszelnek. Legalább ilyen fontos az a váltás mögött meghúzódó megfontolás, hogy a kormány a jövőben még inkább a gazdaságra akar összpontosítani.
Ahogy lapunknak Bogdan Góralczyk, a Varsói Egyetem Európa-központjának elemzője mindezt megfogalmazta, a megjelenésében kissé vidékies Beata Szydlo után az européer, nyelveket beszélő és családi múltja miatt is – apja a Harcoló Szolidaritás legendás alakja volt a nyolcvanas években – elismert Morawiecki helyzetbe hozásával a PiS mind a szélesedő bázisának, mind pedig a kritikus Brüsszelnek új, a pártra ragadt sztereotípiákat cáfoló, modern arculatot akar mutatni. A szakértő szerint fontos üzenete a miniszterelnök-cserének az is, hogy a család- és szociális politikával foglalkozó Szydlóval szemben Morawiecki elismert pénzügyi és gazdasági szakember. „A hangsúlyok így minden jel szerint a szociális biztonság megszilárdítása után a gazdasági növekedésre helyeződnek át” – véli a professzor.
A jó két hónapja rebesgetett váltás azonban nem volt zökkenőmentes, ami magyarázza a folyamat elhúzódását is. Szydlo javára írható, hogy sikeresen megvívott két választást, hiszen ő vezette a parlamenti és az elnökválasztás kampányát, az elmúlt két év szociális reformjainak az arcaként kimondottan népszerű – egyes vélemények szerint ez többeknek a párton belül is szúrhatta a szemét –, ám a kormányon belüli harcokban inkább a megfigyelő, semmint a döntőbíró szerepét játszotta. Szydlo „elfáradásával” szembesülve a PiS-ben – mondhatni, immár szokásosan és mindenekelőtt a sajtóban – a pártot a háttérből irányító Jaroslaw Kaczynski előtérbe tolása merült fel.
Csakhogy azt már tapasztalatból tudhatjuk, s ezzel a párt erős embere is tisztában van, hogy neki jobban fekszik a szürke eminenciás szerepe, mint a miniszterelnöki poszt. Személyisége túlságosan megosztó, ezért előtérbe kerülése nem tenne jót a párt népszerűségének. Ráadásul nagyon rossz a megítélése külföldön, és nem mozog otthonosan a gazdasági kérdésekben. A már a hatvanas éveinek a vége felé járó politikus számára egyébként is megterhelő lenne a sok utazással járó kormányfői szerep. Így ez a lehetőség lényegében szép lassan kiesett, s előtérbe kerültek a már említett szempontok.
A PiS azonban a Fidesznél jóval kevésbé monolit, ráadásul sokan elfelejtik, hogy koalíció élén kormányoz. A gazdasági csúcsminiszterként több ellenséget is szerző Morawieckit nem mindenki támogatta. A kiszivárgott hírek alapján az utolsó pillanatig tiltakozott például a kinevezése ellen az egyik kis partner, a Szolidáris Lengyelország vezetője, az igazságügyi miniszter Zbigniew Ziobro. Morawiecki nézeteivel persze lehet nem egyetérteni, sikerességét és hozzáértését elvitatni azonban senki sem merné. Létrehozta a fejlesztési alapot, rengeteg befektetőt vonzott a növekedési pályáról le nem térő gazdaságba, hatékonyan lépett fel az adókerüléssel szemben, s javította az ország megbecsülését külföldön.
Az új miniszterelnök érkezésével a kormányban több helyen is változás lesz, ám az átalakításra több jelből ítélve már csak januárban kerül sor. Szydlo marad a kabinetben, és tárca nélküli miniszterként a szociális ügyekért felel majd. Az államfővel Kaczynski társaságában találkozva állítólag felmerült az is, hogy legyen a Szejm elnöke, de ezt a lehetőséget végül elvetették. Egy ideje már rebesgetik a gyengén muzsikáló külügyminiszter, Witold Waszczykowski távozását, helyére az államfő Andrzej Duda tanácsadója, a három tenger koncepcióját felmelegítő, ambiciózus és tehetséges Krzysztof Szczerski kerülhet.
Mindez a külpolitikai stratégia hangsúlyainak a változását is feltételezi, kérdés, hogy marad-e az erős amerikai vonal, avagy Varsó inkább Nyugat-Európához közelít. Duda jóindulatáért cserébe beáldozhatják a népszerűtlen védelmi minisztert, Antoni Macierewiczet. Ennek ellentmond, hogy a miniszternek saját tábora van az egyházi körökben és a PiS-ben is, így nehéz elmozdítani. Nagy eséllyel távozik ugyanakkor a Morawieckivel már többször összekülönböző közlekedési és a környezetvédelmi miniszter.
Egyelőre tehát csak az biztos, hogy Beata Szydlót Mateusz Morawiecki váltja a kormányfői poszton, s talán többet megtudunk a miniszterelnök feltehetően keddi parlamenti megerősítése és programjának ismertetése után. Mint azonban Bogdan Góralczyk rámutat, több a kérdés, mint a válasz. S nemcsak a személyi kérdéseket, hanem a stratégiát illetően is. A varsói elemző szerint továbbra sem egyértelmű például a láthatóan saját tábort építő köztársasági elnök és a kormány viszonya. Góralczyk felhívja a figyelmet arra is, hogy a nagy átalakítás közepette a Szejm pillanatokon belül megszavazhatja a sokat vitatott, az év közepén két kérdésben megvétózott bírósági törvényt. S ha Duda aláírja, ami valószínűsíthető, akkor ebben a kérdésben is tisztábban látunk.
