Stílust és arculatot vált a lengyel kormány

Mateusz Morawiecki miniszterelnökként javíthatja Varsó külföldi megítélését, és nagyobb hangsúlyt helyezhet a gazdasági növekedésre.

A jó két hónapja rebesgetett váltás azonban nem volt zökkenőmentes, ami magyarázza a folyamat elhúzódását is. Szydlo javára írható, hogy sikeresen megvívott két választást, hiszen ő vezette a parlamenti és az elnökválasztás kampányát, az elmúlt két év szociális reformjainak az arcaként kimondottan népszerű – egyes vélemények szerint ez többeknek a párton belül is szúrhatta a szemét –, ám a kormányon belüli harcokban inkább a megfigyelő, semmint a döntőbíró szerepét játszotta. Szydlo „elfáradásával” szembesülve a PiS-ben – mondhatni, immár szokásosan és mindenekelőtt a sajtóban – a pártot a háttérből irányító Jaroslaw Kaczynski előtérbe tolása merült fel.

Csakhogy azt már tapasztalatból tudhatjuk, s ezzel a párt erős embere is tisztában van, hogy neki jobban fekszik a szürke eminenciás szerepe, mint a miniszterelnöki poszt. Személyisége túlságosan megosztó, ezért előtérbe kerülése nem tenne jót a párt népszerűségének. Ráadásul nagyon rossz a megítélése külföldön, és nem mozog otthonosan a gazdasági kérdésekben. A már a hatvanas éveinek a vége felé járó politikus számára egyébként is megterhelő lenne a sok utazással járó kormányfői szerep. Így ez a lehetőség lényegében szép lassan kiesett, s előtérbe kerültek a már említett szempontok.

A PiS azonban a Fidesznél jóval kevésbé monolit, ráadásul sokan elfelejtik, hogy koalíció élén kormányoz. A gazdasági csúcsminiszterként több ellenséget is szerző Morawieckit nem mindenki támogatta. A kiszivárgott hírek alapján az utolsó pillanatig tiltakozott például a kinevezése ellen az egyik kis partner, a Szolidáris Lengyelország vezetője, az igazságügyi miniszter Zbigniew Ziobro. Morawiecki nézeteivel persze lehet nem egyetérteni, sikerességét és hozzáértését elvitatni azonban senki sem merné. Létrehozta a fejlesztési alapot, rengeteg befektetőt vonzott a növekedési pályáról le nem térő gazdaságba, hatékonyan lépett fel az adókerüléssel szemben, s javította az ország megbecsülését külföldön.

Az új miniszterelnök érkezésével a kormányban több helyen is változás lesz, ám az átalakításra több jelből ítélve már csak januárban kerül sor. Szydlo marad a kabinetben, és tárca nélküli miniszterként a szociális ügyekért felel majd. Az államfővel Kaczynski társaságában találkozva állítólag felmerült az is, hogy legyen a Szejm elnöke, de ezt a lehetőséget végül elvetették. Egy ideje már rebesgetik a gyengén muzsikáló külügyminiszter, Witold Waszczykowski távozását, helyére az államfő Andrzej Duda tanácsadója, a három tenger koncepcióját felmelegítő, ambiciózus és tehetséges Krzysztof Szczerski kerülhet.

Mindez a külpolitikai stratégia hangsúlyainak a változását is feltételezi, kérdés, hogy marad-e az erős amerikai vonal, avagy Varsó inkább Nyugat-Európához közelít. Duda jóindulatáért cserébe beáldozhatják a népszerűtlen védelmi minisztert, Antoni Macierewiczet. Ennek ellentmond, hogy a miniszternek saját tábora van az egyházi körökben és a PiS-ben is, így nehéz elmozdítani. Nagy eséllyel távozik ugyanakkor a Morawieckivel már többször összekülönböző közlekedési és a környezetvédelmi miniszter.

Egyelőre tehát csak az biztos, hogy Beata Szydlót Mateusz Morawiecki váltja a kormányfői poszton, s talán többet megtudunk a miniszterelnök feltehetően keddi parlamenti megerősítése és programjának ismertetése után. Mint azonban Bogdan Góralczyk rámutat, több a kérdés, mint a válasz. S nemcsak a személyi kérdéseket, hanem a stratégiát illetően is. A varsói elemző szerint továbbra sem egyértelmű például a láthatóan saját tábort építő köztársasági elnök és a kormány viszonya. Góralczyk felhívja a figyelmet arra is, hogy a nagy átalakítás közepette a Szejm pillanatokon belül megszavazhatja a sokat vitatott, az év közepén két kérdésben megvétózott bírósági törvényt. S ha Duda aláírja, ami valószínűsíthető, akkor ebben a kérdésben is tisztábban látunk.