Az úgynevezett arab tavasz aztán újabb lendületet adott karrierjének, a lázongásokat szabadszájúan csak a férfihormon, a tesztoszteron túltengésével magyarázta. Érdekes fordulatot hozhat az is, hogy a szíriai konfliktusban Bassár el-Aszad szír elnököt támogatta. Kneissl azon a véleményen van, hogy vannak népek, amelyeknek nem való a demokrácia – és jobb, ha egy erőskezű diktátor fogja őket. A menekülthullám után folyamatosan keményedett az álláspontja, ekkorra tehető az FPÖ-höz való közeledése. Bírálta Merkelt is, egy 2016-os cikkében például azt írta: „Az EU egyre láthatóbban Berlinre, a német kancelláriára szűkül, ahol olyan badarságok születnek, mint például az EU–török megállapodás.”
Kneissl kinevezésére az izraeli sajtó is felhorkant, mégpedig elsősorban egy 2016-as cikke miatt, amelyben a nácizmussal állította gyakorlatilag párhuzamba a cionizmust. Bírálóinak mindig azt válaszolja, hogy ő „egy konzervatív szabad szellem”. Kérdéses, mennyiben tud megfelelni majd a bécsi diplomácia hierarchikus és feszes világának.
