„Jó hír Magyarországnak a jobboldali pártok győzelme Ausztriában, mert így az őszinte, a képmutatás béklyója által nem kötött osztrák politikusokkal lehetőség nyílik az Európát feszítő történelmi kihívások érdemi megválaszolására” – örvendezett kedden Szijjártó Péter az új osztrák koalíció felállása okán. A magyar külgazdasági és külügyminiszter nézeteit azonban nem mindenki osztja, Zeid Raad al-Husszein, az ENSZ jordán származású emberi jogi főbiztosa például hétfőn veszélyesnek nevezte Európára nézve a jobbra tolódó új osztrák kormányt. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő és külügyminiszter pedig kijelentette, hogy bojkottálni fogják az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) által vezetett minisztériumokat.
Ez rögtön pikáns helyzetet teremthet, hiszen Sebastian Kurz sokak meglepetésére az osztrák külügyi tárcát nem a néppártnál (ÖVP) hagyta, hanem odaadta a koalíciós partner szabadságpártnak, igaz, az uniós ügyek kivételével. De ki is az új osztrák külügyminiszter? Az FPÖ-ben volt annyi önmérséklet, hogy nem egy párttagot jelölt a posztra, hanem egy külpolitikai újságírót. Karin Kneissl egyetlen pártközeli tisztsége eddig a Bécs melletti lakóhelyén betöltött önkormányzati képviselősége – mégpedig az ÖVP színeiben. A széles közvélemény által inkább az újságokban gyakorta megszólaló, féltudományos könyvek szerzőjeként ismert.
Kneissl 1965-ben született Bécsben, ahol jogot és arabisztikát tanult. Doktori disszertációját a közel-keleti konfliktusból írta, éveken át élt a térségben. Egy ideig osztrák diplomata volt, de aztán önként otthagyta a pályát. A tudományosság, a zsurnalizmus és a politika szürke zónáiban mozgott. Tudósított osztrák és svájci lapokat Szlovéniából és a Közel-Keletről, s rendszeresen nyilatkozott energetikapolitikai kérdésekben.
A merész párhuzamoktól sem riadt vissza, egy 2013-as munkájában például a posztkommunista Kelet-Európát hasonlította össze a Közel-Kelettel. Szerinte mindkét helyen olyan korrupt politikusok uralkodnak, akik saját érdekeik szerint tudják a történelmi sérelmeket felhasználni. Példaként Orbán Viktort említi, aki „a magyar nacionalizmus minden szegmensét jól kiszolgálja”. A magyar kormányfőt Kneissl Victor Ponta egykori román kormányfőhöz hasonlítja, ugyanis mindketten „a hatalommegosztás elvén és az alkotmányosságon túllépve populistaként viselkednek”.
Az úgynevezett arab tavasz aztán újabb lendületet adott karrierjének, a lázongásokat szabadszájúan csak a férfihormon, a tesztoszteron túltengésével magyarázta. Érdekes fordulatot hozhat az is, hogy a szíriai konfliktusban Bassár el-Aszad szír elnököt támogatta. Kneissl azon a véleményen van, hogy vannak népek, amelyeknek nem való a demokrácia – és jobb, ha egy erőskezű diktátor fogja őket. A menekülthullám után folyamatosan keményedett az álláspontja, ekkorra tehető az FPÖ-höz való közeledése. Bírálta Merkelt is, egy 2016-os cikkében például azt írta: „Az EU egyre láthatóbban Berlinre, a német kancelláriára szűkül, ahol olyan badarságok születnek, mint például az EU–török megállapodás.”
Kneissl kinevezésére az izraeli sajtó is felhorkant, mégpedig elsősorban egy 2016-as cikke miatt, amelyben a nácizmussal állította gyakorlatilag párhuzamba a cionizmust. Bírálóinak mindig azt válaszolja, hogy ő „egy konzervatív szabad szellem”. Kérdéses, mennyiben tud megfelelni majd a bécsi diplomácia hierarchikus és feszes világának.
