„A legszerényebb becslés szerint minimum tízezren haltak meg” – írta akkor Nagy-Britannia pekingi nagykövete, Alan Donald Londonba küldött titkos táviratában. A brit Nemzeti Levéltárban őrzött, a történtek után huszonnyolc évvel nyilvánosságra hozott dokumentumba az AFP francia hírügynökség is betekinthetett.
Az 1989. június 5-én, a mészárlás után egy nappal keltezett becslés csaknem tízszer akkora, mint az akkoriban elfogadott adatok, amelyek szerint több száz és több mint ezer között lehetett az áldozatok száma.
Jean-Pierre Cabestan, a Hongkongi Baptista Egyetem Kína-szakértője szerint hiteles a brit nagykövet által közölt szám. Emlékeztetett, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi években a titkosítás alól feloldott dokumentumok szinten hasonló nagyságrendről számolnak be. „Ez két független forrás, amely ugyanazt mondja.”
A brit nagykövet által említett szám „nem annyira meglepő, tekintve hogy mennyien voltak Pekingben, és milyen sok embert mozgósítottak a kínai kormány ellen” – hangsúlyozta a francia Kína-szakértő. Cabestan a megtorlást követő napokban Pekingben volt.
Alan Donald jelentése megdöbbentő tanúvallomást tartalmaz a június 4-ére virradóra elszabadult erőszakról, amikor a hadsereg behatolt a fővárosba, hogy véget vessen a kommunista hatalom jelképének számító, hatalmas Mennyei béke terén hét héten át tartó tüntetéseknek.
Előrehaladás közben „a 27. hadsereg csapatszállító páncélos járművei tüzet nyitottak a tömegre ( ), mielőtt átgázoltak volna rajta” – írta a nagykövet egy titkos forrásra hivatkozva, aki „egy közeli baráttól, az államtanács egyik jelenlegi tagjától” kapta az értesülést.
Amikor a katonák megérkeztek a térre, „a diákok azt hitték, hogy még egy órájuk van távozni, de a páncélosok öt perc múlva rájuk támadtak” – írta Alan Donald. A tüntetőket „darabokra szaggatták” a jelentés szerint.
A kínai vezetés, amely tabuként kezeli az adott időszakot, 1989. június végén közölte, hogy „az ellenforradalmár zavargások” megtorlása során kétszáz civil és a rendvédelmi erők több tucat tagja halt meg.
