Túlzás lenne azt állítani, hogy az utóbbi egy év a német politikában eseménytelenül telt volna, és Amri esete talán csak a legfeltűnőbb példája a menekültválság kolosszális félrekezeléséből származó bajoknak, amelyek aztán a német választásokon is éreztették a hatásukat. A szavazópolgárok a második világháború óta első alkalommal juttattak be a törvényhozásba szélsőjobboldali – más szakértők szerint pusztán bevándorlásellenes – pártot, az Alternatíva Németországnak (AfD) alakulatát. Összesen több mint 5,8 millióan voksoltak rájuk, ami több mint 12 százalékot jelentett. Sőt, a menekültválság csúcsán Willkommenskulturt hirdető, majd onnan szép lassan kifaroló, sokak által a migrációs válság egyik félrekezelőjeként számontartott Merkelnek szeptember vége óta nem jön össze a kormányalakítás.
És bár szerencsére az idén mind ez ideig nem történt súlyos terrortámadás Németországban, a problémákat gyökeresen még nem sikerült orvosolni. A német biztonsági szervezetek összesen 720 embert tartanak számon „veszélyes iszlamistaként”, rengeteg mecsetben pedig szélsőségesek tudtak befolyást szerezni. Persze az eredményeket sem szabad elvitatni: Thomas de Maiziere belügyminiszter szerint az idén három terrortámadást sikerült megakadályozni, és ötven radikális iszlamistát deportáltak az országból.
