2018? Inkább 1439, vagy 5778, netán 107?

Eltérő kultúrákban más-más eseményekhez kötik az időszámítás kezdetét, de még az is eltérhet, hány nap van egy évben.

Honlapunk fejlécében már 2018-as dátum szerepel, ám nem minden kultúrában alkalmaztak (vagy alkalmaznak ma) a miénkhez hasonló időszámítást. A legtöbb esetben az egyes civilizációk számára fontos uralkodók vagy fontos vallási vezetők életének egyik fontos eseménye az időszámítás alapja. A keresztény kultúrkörben Jézus Krisztus születése ez a nullpont, annak ellenére, hogy különböző régészeti és történészi kutatások szerint az Isten fiának mondott próféta nem pontosan akkor jött világra, mint amihez később kötöttük az időszámításunk kezdetét.

Persze nem volt ez mindig így, az 1582 óta használatos Gergely-naptár ugyanis a még Julius Caesar által bevezetett Julianus-naptár módosított változata, utóbbi ugyanakkor Róma alapításához viszonyított.

A muszlimoknál a keresztény időszámítás szerinti 622-ben van a nullpont, Mohamed próféta ekkor hagyta el Mekkát és költözött északabbra, egy Jathrib nevű oázisba. A „Mohamed futásának” is nevezett esemény után nem sokkal az oázist átnevezték, ma a próféta városaként, Medinaként ismert. Mivel a muszlimok holdhónapokban számolnak, a „szilveszterük” időpontja is változik, legutóbb tavaly szeptemberben ünnepelték az újév kezdetét. Amely már az 1439. volt a sorban, azaz az iszlám hívők a 15. században élnek.

Nemcsak az okozhat eltéréseket, hogy az időszámítás kezdetét jelentő esemény miatt más és más évszámot írnak az egyes kultúrák ugyanabban az időpontban, hanem az is, hogy másként számolják az idő múlását. Pontos naptárat igen nehéz készíteni, az eltérő civilizációk más-más módokon oldották ezt meg, például nem azonos számú napra osztották vagy osztják az évet. Az aztékoknak egyenesen három különböző naptáruk volt, melyek ugyan 365 napra osztották az évet, de eltérő számú hónapokkal dolgoztak. Az egyik, a Nap mozgása alapján készített naptár szerint 20 napos hónapjaik voltak, a maradék öt napot pedig „szerencsétlennek” nyilvánították. Hasonlóan jártak el az egyiptomiak, ahol 30 naposak voltak a hónapok, a maradék öt napból pedig ünnepnap lett. Ugyanígy az etiópok, akiknél tizenkettő 30 napos hónapot egy tizenharmadik, öt napos követ, amely büszkeséggel tölti el őket. Ugyanezt a számítási módot követik az egyiptomi koptok is.

A másik hagyományos időszámítási mód a Hold mozgásán alapult, a zsidó (náluk egyébként már 5778 van) és muszlim időszámítás is ezt használja. Mivel egy holdhónap 29 vagy 30 napos, a holdév 354 napból áll, ezért mozog az újév dátuma is náluk. Hozzájuk hasonlatosan Iránban is 622 a kronológiai nullpont, ám mégsem ugyanazt az évet írják, mint az iszlám világ többi részében. Itt ugyanis az ősi perzsa időszámítást veszik alapul, amely a Nap keringése nyomán számolt. 365 napos és 12 hónapos az év, amelynek első fél évében minden hónap 31 napos, a következő öt hónap 30 napos, a 12. hónap pedig 29 (szökőévekben 30) napos. Mivel eltérő hosszúságú az év a muszlimoknál és Iránban, annak ellenére, hogy ugyanaz az időszámítási nullpontjuk, más-más évszámot írnak: a perzsáknál 1396-ban járunk.

Érdemes még szót ejteni egy sajátos időszámításról is: Észak-Koreában az első diktátor, Kim Ir Szen születésétől, 1912-től datálnak. Érdekesség, hogy náluk ez nem nullpont, hanem első évnek számít, azaz most nem 106, hanem 107 van. Az általuk használt Dzsucse-naptár – amelyet 1997-ben Kim Ir Szen fia, a Kedves Vezető, Kim Dzsongil vezetett be – egyébként megegyezik a Gergely-naptárral.