Delfshaven Rotterdam egyik negyede. Míg Hollandia második legnagyobb városában a lakosság csaknem fele bevándorló gyökerű, ebben a városrészben ez az arány több mint 70 százalék. Közülük nagyjából 20 százalék marokkói, akik Hollandia-szerte sok problémát okoznak: a fiatal marokkóiak gyakran kerülnek szembe a törvénnyel.
Nem véletlen, hogy épp Delfshavenből származik az a rendőrségi kezdeményezés, amely napok óta heves vitákat gerjeszt a holland közvéleményben. Egy a kerületben dolgozó körzeti megbízott azt javasolta – ötletét pedig a rotterdami rendőrség is felkarolta –, hogy az utcán szúrópróbaszerűen ellenőrizhessék az olyan embereket, akik drága órákat, ruhákat, cipőt viselnek, ám ezekre a pénzt feltételezhetően nem legális úton szerezték meg. A rendőrség úgy véli, hogy ha az ilyen személyeket a nyílt utcán „levetkőztetik”, azzal példát statuálnak, egyúttal demonstrálják, hogy nem éri meg a bűnözés útjára lépni. Tapasztalatuk szerint ugyanis nagyon sok fiatal épp azért válik bűnelkövetővé, és követ el rablásokat, betöréseket, hogy az így szerzett pénzből juthasson hozzá a státusszimbólumnak számító márkák termékeihez.
– Ez azt jelenti vajon – teszi fel a kérdést a hír kapcsán a Volkskrant című lap újságírója –, hogy a fiataloknak a jövőben mindig maguknál kell hordaniuk a vásárlást igazoló nyugtát, valamint a fizetési kimutatásukat? Az ügyészség szóvivője szerint itt még nem tart az ügy: – Bár a múltban előfordult, hogy robogókat vagy épp cipőket koboztunk el, de arra nincs mód, hogy a rendőrök bárkit megállítsanak az utcán csak azért, mert drága órát visel. Egyelőre vizsgáljuk a lehetőségeket, és a rendőrséggel dolgozunk a megfelelő keretek kialakításán.
Egy darabig tehát mindenki nyugodtan közlekedhet, még akkor is, ha – mint egy másik újság, az Algemeen Dagblad cikkében megszólaltatott marokkói fiatalember – annak ellenére visel 1500 eurót érő kabátot, hogy ezt a bevételei alapján nem engedhetné meg magának. Rotterdamban egyébként egyáltalán nem szokatlan az ilyen kemény és unortodox fellépés a fiatal bűnözőkkel szemben. A város polgármestere, Ahmed Aboutaleb gyakran használ kemény szavakat „az utcáinkat terrorizáló” fiatalokkal kapcsolatban. A rendőrség vezetőjével együtt személyesen is részt vett már úgynevezett „proccellenőrzéseken”, melyek során fiatal sofőröket intenek le, hogy átnézzék a járművüket. Ilyenkor gyakran késeket, gázsprayt, kábítószert találnak, és az autót vezetők többnyire nem tudják megmondani, miből telt nekik a drága kocsira.
Bár sokan – köztük az állam képviselői vagy értelmiségiek – kritizálják a legújabb ötletet, mondván, ez nyilvánvalóan a szegényebb negyedekben élő török és marokkói fiatalok ellen irányul, Ahmed Aboutaleb támogatja a kezdeményezést. Ebben semmi meglepő nincs: a Rotterdamot 2009 óta vezető polgármester mindig is kiállt a bűnözéssel – azon belül pedig a marokkói fiatalok által elkövetett bűncselekményekkel – szemben.
Aboutaleb 1961-ben született a Rif-hegységben lévő Beni Sidelben egy imám fiaként. Anyjával és testvéreivel tizenöt éves korában települt át Hollandiába, ahol gyorsan elsajátította a nyelvet, majd több iskolát is elvégzett. A holland szociáldemokrata párt (PvdA) tagja, négygyermekes édesapa – és gyakorló muszlim. Ennek ellenére – vagy épp ezért – már 2004-ben (ekkor amszterdami képviselőként dolgozott), a holland író és filmrendező, Theo van Gogh meggyilkolásakor (az iszlámot kritizáló férfit a nyílt utcán ölte meg egy muszlim szélsőséges) felhívta a figyelmet arra, hogy a radikális iszlámmal szemben határozott fellépésre van szükség. Két évvel később azzal került be a hírekbe, hogy javasolta: azok a nők, akik nem hajlandók levenni a burkát, ne részesülhessenek szociális támogatásban. – Senki sem akar burkás nőt felvenni a cégéhez – nyilatkozta egy holland hetilapban. – Ez esetben azt mondom, le a burkával, és irány a munkaerőpiac! Ha valaki erre nem hajlandó, az sem baj, de akkor ne tartson igényt támogatásra sem.
Aboutaleb később államtitkár lett Jan-Pieter Balkenende kormányában, majd elnyerte Rotterdam polgármesteri tisztségét. (Hollandiában a polgármestereket nem közvetlenül választják, a posztra jelentkezni kell, és az uralkodó nevezi ki őket.) Ezzel ő lett az ország első marokkói származású településvezetője. Bár kezdetben sokan kritizálták – a Geert Wilders vezette Szabadságpárt helyi képviselői például azt kifogásolták, hogy kettős állampolgárként nem megfelelő személy a tisztség betöltésére –, hamar bizonyította rátermettségét. Egy hetilap 2014-ben az év hollandjának választotta, mivel „elkötelezett, és olykor fölöttébb keményen, ám mindig egyértelműen fogalmaz”. Így tett 2015-ben is, amikor a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett merénylet után felszólította a tettel szimpatizáló, azt ünneplő hollandiai muszlimokat, hogy ha nem tudják elfogadni a nyugat-európai értékeket, takarodjanak az országból.
Hogy az egyik holland lapban „Rolex-vadászatnak” elkeresztelt új rotterdami intézkedéstervezetnek mi lesz a sorsa, még kérdés, ám az biztos, hogy bevezetését nem Aboutaleb fogja megakadályozni.
