Bár sokan – köztük az állam képviselői vagy értelmiségiek – kritizálják a legújabb ötletet, mondván, ez nyilvánvalóan a szegényebb negyedekben élő török és marokkói fiatalok ellen irányul, Ahmed Aboutaleb támogatja a kezdeményezést. Ebben semmi meglepő nincs: a Rotterdamot 2009 óta vezető polgármester mindig is kiállt a bűnözéssel – azon belül pedig a marokkói fiatalok által elkövetett bűncselekményekkel – szemben.
Aboutaleb 1961-ben született a Rif-hegységben lévő Beni Sidelben egy imám fiaként. Anyjával és testvéreivel tizenöt éves korában települt át Hollandiába, ahol gyorsan elsajátította a nyelvet, majd több iskolát is elvégzett. A holland szociáldemokrata párt (PvdA) tagja, négygyermekes édesapa – és gyakorló muszlim. Ennek ellenére – vagy épp ezért – már 2004-ben (ekkor amszterdami képviselőként dolgozott), a holland író és filmrendező, Theo van Gogh meggyilkolásakor (az iszlámot kritizáló férfit a nyílt utcán ölte meg egy muszlim szélsőséges) felhívta a figyelmet arra, hogy a radikális iszlámmal szemben határozott fellépésre van szükség. Két évvel később azzal került be a hírekbe, hogy javasolta: azok a nők, akik nem hajlandók levenni a burkát, ne részesülhessenek szociális támogatásban. – Senki sem akar burkás nőt felvenni a cégéhez – nyilatkozta egy holland hetilapban. – Ez esetben azt mondom, le a burkával, és irány a munkaerőpiac! Ha valaki erre nem hajlandó, az sem baj, de akkor ne tartson igényt támogatásra sem.
Aboutaleb később államtitkár lett Jan-Pieter Balkenende kormányában, majd elnyerte Rotterdam polgármesteri tisztségét. (Hollandiában a polgármestereket nem közvetlenül választják, a posztra jelentkezni kell, és az uralkodó nevezi ki őket.) Ezzel ő lett az ország első marokkói származású településvezetője. Bár kezdetben sokan kritizálták – a Geert Wilders vezette Szabadságpárt helyi képviselői például azt kifogásolták, hogy kettős állampolgárként nem megfelelő személy a tisztség betöltésére –, hamar bizonyította rátermettségét. Egy hetilap 2014-ben az év hollandjának választotta, mivel „elkötelezett, és olykor fölöttébb keményen, ám mindig egyértelműen fogalmaz”. Így tett 2015-ben is, amikor a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett merénylet után felszólította a tettel szimpatizáló, azt ünneplő hollandiai muszlimokat, hogy ha nem tudják elfogadni a nyugat-európai értékeket, takarodjanak az országból.
