Miközben hazánkban azt tapasztalhatjuk, hogy a lakosság zöme még a világon az egyik legelterjedtebbnek számító angolt sem beszéli (statisztikai adatok szerint a magyaroknak csak körülbelül a húsz százaléka), addig más országokban éppen azzal a problémával szembesültek, hogy lassan a saját anyanyelvük szorul háttérbe a világnyelvek miatt.
Hollandiában, egészen pontosan Amszterdamban tavaly kavart vihart az a tény, hogy a történelmi városközpontban egyre több olyan üzlet nyílt, amely kifejezetten a külföldi turisták miatt angolul szolgálja ki vendégeit. Például egy sajtokat kínáló cég, az Amsterdam Cheese vezetőinek bíróság elé is kellett állniuk ebben az ügyben: ők azzal védekeztek, hogy a tradíciók megőrzése mellett muszáj az új felé is nyitniuk, ráadásul angolul jóval több vendéget ki tudnak szolgálni, mint ha hollandul tennék mindezt. Szerintük ugyanis a hollandok kilencven százaléka amúgy is beszéli az angolt, ezzel csak a külföldieknek akartak kedvezni. A törvényszék azonban nem fogadta el ezeket az érveket, s első fokon bezáratta a boltot.
A The Guardian ezzel foglalkozó cikkéből azonban az is kiderül, hogy a holland nem csak a szolgáltatási, vendéglátói szektorban kezd háttérbe szorulni. (Itt érdemes megjegyezni, hogy ezen a téren azért Budapest is felzárkózott Európához, hiszen a turisták által leginkább kedvelt körzetekben nem ritka, hogy a pincérek angolul szolgálják ki a vendégeket, vagy hogy egy étel- és itallap csak angolul érhető el.) Egy helyi napilap, a De Telegraaf múlt héten Állítsuk meg ezt az angol őrületet címmel közölt egy véleménycikket, amelyben Pieter Duisenberg, a holland egyetemek egyesületének elnöke arról értekezett, hogy a felsőoktatásban egyre több előadást tartanak angol nyelven, amely eleve vonzó a külföldi egyetemistáknak. A Nemzeti Tanulmányi Egyesület elnöke, Tariq Sewbaransingh pedig kiemelte, az Utrechti Egyetem kivételével mindenhol angolul oktatják a pszichológiai tárgyakat, ez pedig azt a veszélyt hordozza magában, hogy a más országból érkező diákok kiszoríthatják a helyieket, miközben már így is pszichológushiány van Hollandiában.
A jelenség egyébként nem csupán Hollandiára jellemző, hiszen a skandináv országok lakói szintén már-már anyanyelvi szinten beszélik az angolt. Igaz, ott ezt inkább előnynek, mint problémának gondolják. Dániában például 2006 óta az angol második számú hivatalos nyelvvé vált, emellett számos multinacionális vállalatnál is az angol a központi nyelv. Épp ezért már az óvodákban megkezdődik az angol tanítása. Irma Taavaitsainen és Päivi Pahta kutató 2003-ban kimutatta, hogy Finnországban, az iskolában kötelező legalább két idegen nyelven tanulni (de akár négy is elsajátítható), az orvostudomány és a művészetek oktatása terén pedig egyértelműen az angol vált a domináns nyelvvé. A skandinávok szerint ez épp amiatt is fontos, mert a rossz angoltudás elvágja annak lehetőségét, hogy komoly nemzetközi kutatásokban is részt vehessenek az egyébként ambiciózus tudósok.
Abban a kérdésben, hogy a hollandok vagy a skandinávok hozzáállása jobb-e, nehéz dönteni. Mindenesetre az angol nyelv globális térnyerése ördögi kört eredményezett: aki nem tanulja meg, sok mindenről lemaradhat, miközben saját anyanyelvén olyan dolgokat is tudhat, amelyekre az egész világnak szüksége lehetne.
