Jó néhány éve hiányzik a harmónia az Egyesült Államok és Nagy-Britannia közötti „különleges kapcsolatból”, az angolszász hatalmak bensőséges együttműködésének légkörét minduntalan megzavarja valamilyen kellemetlen, nem is annyira elhanyagolható mozzanat. 2013-ban David Cameron cserbenhagyta Barack Obamát, amikor az készült megtámadni Szíriát, 2016-ban pedig hiába kampányolt az amerikai elnök a britek Európai Unióban tartása mellett, azok csak azért is a kilépésre szavaztak. Talán máig kísért a hamis bizonyítékok alapján George W. Bush és Tony Blair által 2003-ban megindított iraki háború okozta bizalomvesztés amerikai–brit körökben, az ugyanakkor tény, hogy eddig egyetlen helyreállítási kísérlet sem hozott tartós eredményt. Theresa May konzervatív programbeszéde Philadelphiában a Republikánus Párt előtt, napokkal Donald Trump tavaly januári beiktatása után ilyen kitörési pont lehetett volna, ám az a rosszízű, méltatlan hisztéria, amely az új amerikai elnök tervezett szigetországi látogatása körül tört ki, szertefoszlatta a reményeket. Csakúgy, mint a brit miniszterelnök elhibázott választási számítását követően beállt politikai gyengélkedése.
A bizonytalankodás azonban nemcsak a választott és egyre populistább vezetők szintjén érhető tetten, hanem az alapoknál is. Washingtont régóta aggasztja, hogy London nem finanszírozza úgy védelmi politikáját, ahogy azt legerősebb szövetségesétől elvárná, elégedetlensége pedig abban is testet ölt, hogy a másik nyugat-európai nukleáris nagyhatalommal, a tettre kész Franciaországgal egyre szorosabbra fonja partnerségét.
Ennek a cseppet sem irigylésre méltó helyzetnek a tudatában érkezett hétfőn a brit fővárosba Rex Tillerson amerikai külügyminiszter, hogy kollégájával, Boris Johnsonnal tárgyaljon Irán, Szíria, Líbia, Észak-Korea és Ukrajna ügyében. Alig néhány nappal azután, hogy az új katonai biztonsági stratégiájukban ismét a nagyhatalmi versengést, Oroszországot és Kínát jelölték meg legnagyobb kihívásként, az amerikaiak maguk mögött szeretnék tudni legfontosabb szövetségeseiket, így Tillerson London után Párizsba repül, majd a davosi Világgazdasági Fórumra Donald Trump kíséretében tett kitérő után pénteken Varsóban fejezi be európai körútját. Tökéletes időzítésével a brit szárazföldi haderő főnöke, Nick Carter tábornok az orosz fenyegetésről tartott előadásával próbálta feledtetni, hogy Irán ügyében London nem ért egyet Washingtonnal, ám a tengerentúli vendéget egy másik hazulról hozott ügy is akadályozta, hogy helyreállítsa az elveszett harmóniát. Miután főnöke, Trump a múlt héten kikelt a londoni amerikai nagykövetség méregdrága elköltöztetése ellen, Tillersonnak mint „diplomáciai munkáltatónak” úgy kellett ellátogatnia az új, erődszerű létesítménybe, hogy nem adhatta át hivatalosan.
