Világhírű elektronikai eszközök, történelmi témájú szappanoperák, több évtizedes háborús fenyegetettség mellett is szegény ázsiai vidékből a világ legerősebb gazdaságai közé emelkedés – nagyjából ez jut bárkinek az eszébe, ha Dél-Koreáról kérdezik. Az egyszeri utazót azonban már az első szöuli estéjén eléggé meglepheti a helyiek italozási kultúrája. Noha mifelénk Kelet-Közép-Európában a túlzott alkoholfogyasztás szinte népbetegségnek számít, érdekes látni, hogy a jóval fejlettebb gazdaságú és magasabb életszínvonalú ázsiai regionális hatalom utcáin is a kelleténél több dülöngélő, erősen italos helyi lakost látni.
Összehasonlításul: egy 2014-es, világot átfogó felmérésben az áll, hogy a dél-koreaiak átlagosan kétszer annyi röviditalt ittak, mint az alkoholistasztereotípiától szabadulni próbáló Oroszország polgárai. Ha hihetünk a felmérés eredményeinek, a Koreai-félsziget vidámabbik oldalán élők heti szinten 13,7 felest küldtek le, míg a második helyezett oroszok „csak” 6,3-at. Hozzá kell tenni: az ázsiai ország kocsmáiban és bárjaiban oly népszerű helyi ital, a szodzsu (rizsből készült égetett szesz) 16–25 százalék alkoholt tartalmaz, vagyis jelentősen gyengébb, mint például az orosz kedvenc, 37–40 százalékos vodka, vagy éppen a 40 százalékos, esetleg annál is erősebb whiskey. Ettől függetlenül aligha véletlen, hogy Dél-Koreában igen népszerűek a különféle másnaposság elleni készítmények – a Morning Recovery (reggeli felépülés) nevű szert például az Egyesült Államokba is exportálják.
A súlyos állapotok ellenére most úgy tűnik, a keményen dolgozó koreaiak szép lassan, de kezdenek leállni a túlzott alkoholfogyasztással. A Koreai Statisztikai Hivatal adatai mutatják, hogy a whiskey-fogyasztás kilenc éve folyamatosan csökken, valamint 2015 és 2016 között 2,6 százalékkal kevesebb szodzsu, 3,7 százalékkal kevesebb sör, és 7,2 százalékkal kevesebb makkolli (a sörnél kicsit erősebb, rizsből vagy búzából készülő ital) fogyott. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint egyébként világszerte csökken az alkoholfogyasztás mértéke. Az Euromonitor idei összesítése is arról szól, hogy a dél-koreai alkoholos italokat gyártó üzemeinek nagy része kevesebbet termelt az egy évvel korábbinál, sőt: miközben a whiskey kevésbé fogy, a könnyebb italok, mint a habzóbor egyre népszerűbbek.
Annak ellenére, hogy a kormány és több szervezet is indított felvilágosító kampányokat, amellyel az embereket a kevésbé káros időtöltések felé terelnék, egy kultúrából az alkoholt nem lehet kitörölni egyik napról a másikra. Koreában gyakoriak a munkavacsorák, ahol a kollégák együtt mozdulnak ki este, ezeken az eseményeken pedig hajlamosak felönteni a garatra, csakúgy, mint a különféle ünnepségeken. A helyi kultúra részét képezi az is – bár nyilván ez a mostanában már kevésbé tapasztalható –, hogy ha egy idősebb asztaltárs kínál, nem illik visszautasítani. Az ilyen helyzetek pedig addig tarthatnak, amíg a fiatalabb teljesen leissza magát – pusztán udvariasságból. Ráadásul Dél-Koreában igencsak stresszes tud lenni az élet (a nagyvállalati kultúráról folyamatosan hallhatunk ezt-azt), ami szintén sokakat vezet arra, hogy feszültséglevezetésként megigyanak néhány pohárral. És ha hozzávesszük még, hogy a sokféle, másnaposság elleni készítmény miatt talán túlzottan is magabiztossá és felelőtlenné teszi a koreai embereket, akkor csaknem teljes képet kapunk az italozás fő motivációiról.
Mielőtt azonban túlságosan félteni kezdenénk a dél-koreaiakat, érdemes megjegyezni, hogy az erőteljes italozás (és még a szintén nem kis mértékű dohányzás) mellett is az övék a világon a 11. legmagasabb születéskor várható élettartam; 2015-ben mindkét nemre vetítve 82,3 évvel számoltak ott, szemben a magyarországi 74,98-as adattal.
Úgy tűnik azonban a déliekhez képest Észak-Koreában némileg egyszerűbb, ám a demokratikus elhajlásokat nélkülöző megoldást választottak a hasonló problémák leküzdésére, hiszen tavaly novemberben Kim Dzsongun állítólag úgy, ahogy van, betiltotta az italozást – legalábbis ha hihetünk a dél-koreai hírszerzés erről szóló információinak.
