Nem Magyarországon és nem most először történt meg, hogy az egyház véleményt nyilvánított közéleti témában, vagy éppen beleszólt a politikába. Sőt az sem ritka, hogy egy egyházi személyből politikus lett. Nincs ez másképp a demokratikus értékeire oly büszke Egyesült Államokban sem: vasárnap például egy marylandi lelkész, Maurice Watson fejtette ki a hívei előtt, mit is gondol arról, hogy Donald Trump szarfészeknek (shithole countries) nevezte Haitit, Salvadort és az afrikai országokat. A largói Metropolitan baptista templomban jelen volt az amerikai alelnök, Mike Pence is, aki bizonyára kényelmetlenül feszengett, miközben a jelenlévők tapsviharral fogadták Watson atya szavait. A lelkész ugyanis embertelennek és ocsmánynak nevezte az elnök jelzőjét, amellyel a fenti országokat illette, és elmondta, maga Isten vezette rá arra, hogy elítélje ezt a fajta magatartást. Pence a jelenlévők szerint vörösre vált arccal figyelte az eseményeket. Később azonban egy levél érkezett az alelnök hivatalától az AP hírügynökséghez arról, hogy ő bizony nem is vörösödött el.
Watson tiszteleteshez hasonlóan maga Ferenc pápa sem szokta véka alá rejteni, mit gondol egy-egy aktuális problémáról. Dél-amerikai körútja előtt például a nukleáris háború veszélyeire hívta fel a figyelmet, nyilván utalva az észak-koreai válságra is. De rendre megszólal a migráció ügyében is. Tavaly novemberben például azt mondta: „Számos országban politikai okokból terjesztik a migránsokkal szembeni félelmet.” Az egyházfő a béke világnapjára kiadott üzenetét is a menekülteknek szentelte. A pápa ugyancsak visszatérően ostorozza a korrupciót is. Szerinte a korrupció szúként rágja belülről a politikai hivatást, és így nem teszi lehetővé a civilizáció növekedését. „A jó politikusnak is megvan a maga keresztje, mert gyakran fel kell hagynia személyes elképzeléseivel, hogy mások kezdeményezéseivel foglalkozzon” – figyelmeztetett cesenai beszédében.
Az iszlám világban az imámok meg sem próbálnak semlegesek maradni, ha politikai kérdésekről van szó, ott ugyanis a társadalmi és a vallási ügyek gyakran szorosan összefonódnak. A többi világvallással ellentétben, ahol a spirituális vezetők nem vették át a politikai hatalmat, az iszlámban politika és vallás a kezdetektől szorosan összekapcsolódik. A vallási vezetők szavainak van gyakran a legnagyobb súlyuk egy-egy kérdésben, ezért is várt a világ arra, hogy állást foglaljanak például az Iszlám Állammal kapcsolatban. Mivel azonban az iszlámnak nincs olyan feje, mint például a katolikus egyháznak a pápa, általában hiányzik az egységes bírálat is. Ezt pótolhatnák a konferenciák: Kairóban például 2014 decemberében összehívták 120 keresztény és muszlim állam képviselőit, 2017-ben pedig Szaúd-Arábia rendezett nagyszabású terrorellenes csúcstalálkozót az iszlám országoknak.
