Geert Wilders jól választott politikát

A holland politika fenegyereke ráérzett az idők szavára, hiába perelik be, ítélik el, bélyegzik meg, népszerű marad.

A hétvége politikai médiasztárja kétségkívül Geert Wilders, a holland nagypolitika fenegyereke volt, aki Budapesten mutatta be Halállistán – Az iszlám háborúja a Nyugattal és velem című kötetét. A fokozott figyelmet és érdeklődést jellemzi, hogy a politikust győri és soproni könyvbemutatóján kommandósok védték. Ez persze talán csak a hazai közönségnek furcsa, számára semmiképpen, mivel a tavalyi holland választási kampányban különleges kommandós szakaszt kapott védelem gyanánt, miután kiderült, Wildersről marokkói terrorista köröknek szivárogtatott egy, a személyi védelméért felelős rendőr. 

Wilders előszeretettel fotózkodik egy bizonyos helyiségnévtábla előtt. A Twitterre 2017 januárjában Nyírparasznyáról jelentkezett be, ugyanis itt laknak magyar feleségének szülei. Márfai Krisztinát Hollandiából ismeri, hiszen a nő a kilencvenes évek elején a hágai magyar nagykövetség kereskedelmi részlegén dolgozott és tolmácsolt. 1992-ben házasodtak össze.

Személye, beszédei, Twitter-üzenetei gyakran váltanak ki felháborodást, a mérsékelt közbeszéd igyekszik kiszorítani és rasszista, homofób skatulyába terelni. Ám Geert Wilderst és politikai útválasztását tévedés lenne lesöpörni az asztalról. Már 2010-ben kitárgyalta pártjának, hogy frakciójával kívülről támogatja Mark Rutte kisebbségi kormányát. A Szabadságpárt (PVV) ma abszolút tényező, a második legerősebb politikai erő. 

De tekintsünk vissza hat évvel ezelőttre. „Lengyel, bolgár, román vagy más közép-, illetve kelet-európai miatt vesztette el állását? Mondja el tapasztalatát!” – Geert Wilders és a Szabadságpárt 2012-ben még ezzel a felhívással fordult az állásukat féltő vagy azt elvesztő, elégedetlen hollandokhoz. A portál indulásáról rengeteg sajtóorgánum beszámolt és rasszizmust kiáltott, persze a portál címét és nevét elegánsan elhallgatva. A bevándorlással kapcsolatos frusztrációk oldását célzó oldal nem is élhetett sokáig, nyomát ugyanis ma már nem találni az interneten. A bevándorlásellenes politikus azonban bizonyára megköszönte az ingyenreklámot a vele ellenséges médiának, és az oldal által rögzített, több tízezres e-mail-cím-listát jó mélyre eldugta a dolgozószobájában. 

Wilderstől soha nem állt messze a populizmus, de a 2015-ös bevándorlási krízis végképp meggyőzte róla, hogy nem a lengyel villanyszerelőkkel és a román kőművesekkel, hanem az afrikai és az ázsiai menedékkérőkkel kell riogatni. De mint ahogy Wilders a lengyeleket ekéző kampányát kritizálók, rasszizmusvádat is megfogalmazók ellen is kikelt, mostani bevándorlásellenes retorikáját is folyamatosan védi azzal, hogy azt mondja, nem rasszista, és a választói sem azok. Népszerűségét cseppet sem csorbítják bírósági ügyei. Nyolc éve gyűlöletkeltésért perelték be, de megnyerte a pert. A tavalyi választási kampány alatt viszont elítélték egy 2014-es diszkriminatív kijelentéséért, de megint csak tisztázta magát a gyűlöletkeltés vádja alól. Talán nem véletlen, hogy néhány hónappal a választás előtt épp a per idején vette át a vezetést a később nyertes liberális VVD-től. 

Magát jobboldali liberálisnak tartja, és visszautasítja, hogy Marine Le Penhez vagy Jörg Haiderhez hasonlítsák. De miért is térne el az iszlámellenes retorikától? A liberális migrációs politikát alkalmazó Hollandiában – és nagyon úgy látszik, szerte Európában – konjunktúrája van a szigorúbb bevándorlás, a biztonságosabb állam gondolatának. Ez tökéletesen látszik a Szabadságpárt támogatottságának alakulásán. A PVV 2012-ben ugyan öt képviselői helyet vesztett a parlamentben, tavaly azonban már erősíteni tudott, és a harmadik legerősebb párttá, egyértelműen a fő ellenzéki erővé nőtte ki magát.