Wilderstől soha nem állt messze a populizmus, de a 2015-ös bevándorlási krízis végképp meggyőzte róla, hogy nem a lengyel villanyszerelőkkel és a román kőművesekkel, hanem az afrikai és az ázsiai menedékkérőkkel kell riogatni. De mint ahogy Wilders a lengyeleket ekéző kampányát kritizálók, rasszizmusvádat is megfogalmazók ellen is kikelt, mostani bevándorlásellenes retorikáját is folyamatosan védi azzal, hogy azt mondja, nem rasszista, és a választói sem azok. Népszerűségét cseppet sem csorbítják bírósági ügyei. Nyolc éve gyűlöletkeltésért perelték be, de megnyerte a pert. A tavalyi választási kampány alatt viszont elítélték egy 2014-es diszkriminatív kijelentéséért, de megint csak tisztázta magát a gyűlöletkeltés vádja alól. Talán nem véletlen, hogy néhány hónappal a választás előtt épp a per idején vette át a vezetést a később nyertes liberális VVD-től.
Magát jobboldali liberálisnak tartja, és visszautasítja, hogy Marine Le Penhez vagy Jörg Haiderhez hasonlítsák. De miért is térne el az iszlámellenes retorikától? A liberális migrációs politikát alkalmazó Hollandiában – és nagyon úgy látszik, szerte Európában – konjunktúrája van a szigorúbb bevándorlás, a biztonságosabb állam gondolatának. Ez tökéletesen látszik a Szabadságpárt támogatottságának alakulásán. A PVV 2012-ben ugyan öt képviselői helyet vesztett a parlamentben, tavaly azonban már erősíteni tudott, és a harmadik legerősebb párttá, egyértelműen a fő ellenzéki erővé nőtte ki magát.
