Hozzánk hasonlóan a lengyelek is igencsak mélyrehatóan ismerkednek a munkaerőhiány kínzó kérdésével, mert bár a munkanélküliség folyamatosan csökken, így is több száz ezer főnyi képzett munkaerő hiányzik a piacról. A megoldást eddig részben az ukránok jelentették, ám például a pénzügyi szolgáltatási vagy az informatikai szektorba továbbra sem lehet egykönnyen megfelelő szakembert találni. Pedig Lengyelország már most is „menedéke” a Londonból a brexit miatt költözködő vagy költözni szándékozó vállalatoknak. A JP Morgan pénzügyi tanácsadó óriáscég például az elkövetkező években 2500 munkahelyet szeretne megnyitni a lengyel fővárosban, és a Goldman Sachsnek is hasonló tervei vannak. Varsóban már eleve számos multicég jelen van, de ide „szervezték ki” egyes tevékenységeiket a svájci Credit Suisse és az UBS bankok is. Az ingatlanfejlesztők, az irodapiac nagyon örülnek a konjunktúrának, legutóbb épp egy belga fejlesztőcég döntött egy 20 ezer négyzetméteres komplexum kivitelezése mellett. A vonzerőt elsősorban az olcsó bérek és a relatíve könnyen elérhető, fiatal munkaerő jelentik, ám az ország versenyelőnyének megtartása érdekében égető szüksége van arra a rétegre, amelyből rengetegen Nagy-Britanniába távoztak szerencsét próbálni.
A kormány ezért hazahívó programok beindításától reméli a fiatalabb generáció visszatérését. Az egyik ilyen kezdeményezés a Start in Poland, amely részben cégeknek ad támogatást arra, hogy juttassák lehetőséghez az ifjú tehetségeket, másrészt pedig start-up-cégeknek ad pénzügyi támogatást, természetesen pályázat útján. A sikeres start-upok így belekerülhetnek az innovatív megoldásokat kereső befektetők látókörébe. De mint azt londoni lengyelek az uniós ügyekkel foglalkozó amerikai Politico hírportál tudósítójának elmondták, a felajánlott lehetőség nem kel versenyre azzal, amit Nagy-Britannia képes nyújtani. Mivel a statisztikák a rövid időtartamú kiköltözést nem képesek kimutatni, sok szám kering arról, hogy hány lengyel él és dolgozik a szigetországban, de nem lehet nagyot tévedni, ha a nagyságrendet 600 és 800 ezer közé lőjük be. Nagyjából ugyanennyi lengyel tartózkodhat Németországban is, ez még vonzóbb terep azoknak, akik a heti ingázást is vállalják egy jobb munkahelyért.
Ám ahogy egy fejvadász cég tanácsadója a brit The Independentnek nyilatkozott, ma már nem kell mindenképpen elhagyni az országot. A felkapott szektorokban az alacsonyabb fizetés kérdése leginkább a fiatal generációt foglalkoztatja, de bér is gyorsan nőni kezd, ha a ranglétra magasabb fokára lép az illető. Vagyis kimenni szerencsét próbálni valószínűleg egyre kevésbé fogja megérni, mert a nemzetközi karriert otthon is el lehet kezdeni, a nyugat-európaiéhoz mérten jóval alacsonyabb fogyasztói árszint mellett.
A kivándorlás és visszatérés kérdése, az ország lengyelek általi megítélése összetett ügy, Lengyelországot negatív és pozitív színben egyaránt be lehet mutatni általa, és persze politikai tőkét is lehet kovácsolni belőle. Az új kormányfő, Mateusz Morawiecki értelemszerűen Lengyelország erősödéséről, vonzerejének növekedéséről beszél, és folyamatosan hívja haza honfitársait. És míg a The Independent és a Politico mostani cikkei nagyrészt bizakodó fiatal üzletembereket szólaltattak meg, az ugyancsak uniós témákról író Euractiv kizárólag kiábrándult lengyelekkel beszélt, akik „menekülnek” az országból. De akárhogy is alakulnak a trendek, Lengyelországból jelenleg még mindig hiányzik több mint egymillió lengyel, viszont ami a bővülő munkaerőpiaci igényeket illeti, számítások azt mutatják, az országnak dupla ennyi munkáskézre lenne szüksége, hogy gazdaságának felívelése ne törjön meg.
