Pedig Franciaországban nagyon komoly hagyományai voltak a családok támogatásának, az állam igen bőkezű volt azokkal, akik gyereket vállalnak. Bár a gyerekek után járó adókedvezmények jórészt a tehetősebb családoknak tettek jót, az alacsonyabb jövedelműek is részesültek a támogatásokból, mégpedig lakhatási hozzájárulások vagy pénzügyi segélyezés formájában. A támogatásokat Francois Hollande elnöksége alatt jelentősen visszavágták, sőt 2017 végén, már Emmanuel Macron idején újabb, sokak által megszorításnak ítélt változtatásokat eszközöltek. Közkeletű vélemény szerint ez a folyamatos spórolás vezetett oda, hogy az egykori nyugati mintaállam immár tartósan, évek óta 2,0 alatt van a termékenységi ráta, és ugyan a legtöbb európai ország tavalyi eredményére várni kell, elképzelhető, hogy az egy évvel korábban még 1,9-en álló Írország hosszú idő után átveszi majd a vezetést Franciaországtól.
És bár a franciák problémái a korábbi sikerek miatt látványosak, a gond nem csak rajtuk áll. Az esés csak újabb tünete Európa demográfiai válságának és annak, hogy gyakorlatilag mára nem maradt pozitív példa kontinensünkön a fenntartható népesség tekintetében. És bár a bevándorlással lehet fékezni ideig-óráig az elnéptelenedést, a migránsok, illetve a migrációt ellenzők között kialakuló feszültség hosszú távon aligha járható út Európa társadalmai számára.
