Az, hogy a privát szféra hogyan esik az új technológiák és a velük együtt járó „megosztásmánia” áldozatává, már sok vitának volt a témája. Az értelemszerűen kevesebb figyelmet kap, hogy a bizalmas, titkos információk védelmének problematikája is új, veszélyesebb korszakba lépett a digitális hálózatok térnyerésével. Hétfőn ennek egy újabb aspektusa került a nyugati fősodrú média érdeklődésének homlokterébe, miután egy ausztrál biztonságpolitika szakos egyetemi hallgató felfedezte: egy népszerű futáskövető mobilalkalmazás révén katonák bázisokon belüli, illetve körüli mozgása is bárki által hozzáférhetővé vált, ami súlyos biztonsági kérdéseket is felvet. A hír annyira megmozgatta a szerkesztők fantáziáját, hogy mind a BBC, mind a CNN nyitólapján órákig szerepelt.
A San Franciscó-i Strava cég applikációja az okostelefonok, illetve a Fitbit és a Jawbone sportolási adatgyűjtő „kütyük” globális helymeghatározási (GPS) adatai alapján követi és tárolja a felhasználók által lemozgott útvonalakat:
2015 óta háromezermilliárd koordinátát gyűjtött össze 27 millió egyedi felhasználó egymilliárd aktivitása (futása, kocogása és úszása) során, amelyek során összesen 27 milliárd kilométert tettek meg.
Az összeszedett adatok alapján pedig egy térképet is publikált azzal a céllal, hogy a felhasználók – azaz bárki – ötletet meríthessen a „sporttársak” már bejárt útvonalaiból, hogy egy adott helyen merre is érdemes sportolni, de a gyakoriság alapján az is látható, hogy melyek mennyire népszerűek.
A begyűjtött információk túlnyomó része nyilvánvalóan ártalmatlan, a készítők csak azzal nem számoltak, hogy a kondíciójuk megőrzéséért mozgó, illetve
a rendszeres sportfelmérőkre készülő katonák is használják az alkalmazást katonai objektumokon belül és körül, így a lefutott útvonalakból kirajzolódik azok struktúrája, illetve a helyek, ahol gyakran megfordulnak.
Mi több, nemcsak a békehelyőrségeké, amelyek már a nyilvános műholdfelvételek által is régóta áttekinthetők, hanem a hadműveleti területeken lévő létesítményeké is: a Strava segítségével iraki, afganisztáni, szíriai, jemeni, nigeri, dzsibuti amerikai bázisok „képe” is kirajzolódott.
A dolog annak ellenére veszélyes, hogy az alkalmazás a felhasználóknak nem teszi lehetővé mások tetszőleges követését: az évek alatt „akkumulált” útvonalak tanulmányozásával ugyanis megállapítható, hogy hol fordulnak meg sokan és gyakran –
azaz hová érdemes a felkelőknek, a terroristáknak rajtaütést vagy tűzcsapást tervezni.
A digitális eszközök műveleti biztonsággal kapcsolatos kockázatait egyre több haderő tapasztalja meg. Az orosz katonák aktivitása a közösségi médiumokon, a mobillal készített fényképeik koordinátaadatai nemegyszer fedték fel, hogy hol vannak, ami Szíriában a fizikai épségükre lehetett veszélyes, Ukrajnában viszont akár stratégiai kommunikációs, politikai következményekkel is járhatott, hiszen igazolta a Moszkva által tagadott beavatkozás tényét. Az orosz védelmi minisztérium tájékoztató kampányt is indított a katonáknak, hogy vigyázzanak telefonjukkal, kapcsolják ki a helymeghatározó funkciót, műveleti területen, zárt körletekben ne fotózzanak, és egyes helyekre egyáltalán ne vigyék magukkal, mert az akár az életükbe is kerülhet.
