„Nem egy levágott fejet, hanem tiszta levegőt szeretnénk látni!”

A kínai fővárosban megelégelték a túlzsúfoltságot, közlekedési káoszt, a légszennyezettséget és az illegális munkásokat.

Pekingi taxisok kedvelt poénja, hogy a főváros úthálózatát meghatározó körgyűrűk az autó sebességváltójához igazodnak. A belvárosban húzódó 1-es körgyűrűn csak lépésenként, egyes sebességben lehet haladni, majd a 2-es körgyűrűn felválthatnak kettesbe, a 3-ason hármasba, és így tovább.

Azért érdekes megjegyzés ez, mert a város fejlődésének természetéről árulkodik. Peking fokozatosan terjeszkedett a középpontban elhelyezkedő császári palotát egykoron védelmező falakon túl, ezért ahogy haladunk kifelé a belső területekről, úgy lépünk át a klasszikus épületeket nélkülöző végtelen panelrengetegek világába. Mígnem eljutunk a 2016-ban megépített utolsó, hetedik körgyűrűhöz. Az ezer kilométeres útszakaszt a pekingiek sem érzik igazán magukénak, talán mert a város történelmének következő, disztópikus korszakát vetíti előre. A távlati terv szerint egy úthálózatba olvasztják a fővárost Hopej (Hebei) tartomány más városaival, a Pekinget körbefogó 7-es körgyűrűt e megapolisz ütőerének szánják.

A féktelen terjeszkedés és modernizáció mellékhatásokkal járt. A túlzsúfoltság és a közlekedési káosz, illetve a légszennyezettség évtizedek óta keseríti meg a polgárok életét, közben tömegével tűntek el a klasszikus pekingi lakóépületek, az úgynevezett hutongok is. A szűk sikátorok és szürke földszintes épületekből álló negyedek a XIV. század után terjedtek el, majd a Kínai Kommunista Párt 1949-es hatalomra kerülése után vált sokuk a szocialista-realista szemléletű városfejlesztés martalékává. A reformok kezdetével pedig a széles sugárutak és a vasszerkezetes tükörpaloták pucolták ki a hutongokat.

Az elmúlt egy évben azonban váratlan fordulat következett be a pekingi városképben: kitisztult a levegő, és érezhetően csökkent a népsűrűség. A helyiek egyre többet panaszkodtak a tarthatatlan állapotok miatt, különösen nagy felháborodást váltott ki az évente tízezrek életét követelő légszennyezettség. A probléma végül a korábbi polgármester, Vang An-sun (Wang Anshun) karrierjébe került, miután 2014-ben nyilvánosan kijelentette: a nyakát teszi a szmogprobléma felszámolására. Még a párt hivatalos szócsöve, a Zsenmin Zsipao (Renmin Ribao) is támadta a polgármestert, megjegyezve, nem egy levágott fejet, hanem tiszta levegőt szeretnének látni. 2016 őszén a párt végül beváltotta Vang ígéretét, és menesztette a polgármestert. Tavaly huszonnyolc város bevonásával elindult a közös akcióterv végrehajtása a légszennyezettség ellen. Mivel a pekingi szmog nagy részét a környező, széntüzelésű ipar okozza, a kormány a november közepén kezdődő fűtési szezonban az üzemek többségét bezáratta. Közben a vidéki területeken megkezdődött a gázvezeték-hálózat kampányszerű bővítése. Tavaly 3,5 millió háztartáshoz vezették el a gázt, egyes piackutatások szerint a teljes bővítés 37 millió családot érint majd. Az infrastruktúra azonban így is lassabban bővül, mint ahogy az idei tél megérkezett, ezért a vidéki területek jelentős részén maradtak fűtés nélkül.

Alig indult el a szmogellenes kampány, Pekingre rászakadt egy másik, máig halogatott probléma is. Novemberben tűz ütött ki egy külvárosi épületben, ezen a környéken tavaly ez volt a harmadik katasztrófa. Ezúttal tizenkilenc ember halt meg a tűzben, az áldozatok nagy része pekingi letelepedési engedéllyel, úgynevezett hukouval nem rendelkező illegális munkás volt. Állami adatok szerint több mint 10 millió kínai dolgozik illegálisan a fővárosban, a problémát azonban nem sikerül megoldani. Az elsősorban vidékről érkező, nehezebb sorsú migránsok helyzetének rendezésére időről időre vannak átfogó reformok, gyakran előfordul azonban, hogy a hatalom erővel lép fel. Ez történt a novemberi tűzeset után is. A pekingi hatóságok tűzbiztonsági okokra hivatkozva megkezdték az illegális bevándorlók által lakott területek felszámolását, a kiürítésre ítélt épületekben lekapcsolták az áramot és a fűtést. Heteken belül tízezrek kerültek utcára, ami az ingatlanárak emelkedéséhez vezetett. Sokan kényszerültek elhagyni a fővárost, a meghurcolt szegényekről szóló hírek a pekingiek szimpátiáját is felébresztették. Több mint száz kínai akadémikus emelte fel szavát a rendelkezések ellen, a kezdeményezés mellé álltak olyan pártközeli lapok is, mint a Global Times vagy a Zsenmin Zsipao.

A kormány a csendes többség igényeire figyel, a kínai fővárosban az erősödő középosztály véleménye szent. Bár a hukou ügyével összefügg, azért már nem indult szervezett ellenállás, hogy a vezetés a pekingi városképhez sokáig hozzátartozó utcai boltosok, cigaretta- és szuvenírárusok, mobil barbecue-büfék ellen is hadjáratot indított. A sterilebb közállapotok felé vezető út része a hutongok megőrzése is, amivel a kormány szintén a gazdagoknak kedvez. A mára jellemzően turisztikai központokká váló klasszikus negyedek konzerválására példátlanul szigorú műemlékvédelmi rendelkezéseket hoztak.