Az SPD bázisa egyáltalán nem elégedett. A szász-anhalti tartományi szervezet már a hétvégén nagy többséggel mondott ezért nemet a nagykoalícióra, hasonlóan elutasító álláspontot fogalmazott meg több más SPD-platform is. Ralf Stegner, az SPD alelnöke is „javításokat” szorgalmaz az eddigi kompromisszum tekintetében. Mindazonáltal nem akarja az egyre dühösebb balszárnyat megtámogatni, ezért egyben meg is üzente: „a jelenlegi kompromisszum lényegi megváltoztatása kizárt”.
Az SPD jövő vasárnap dönt egy rendkívüli kongresszuson, hogy hivatalosan is, immáron a kormánykötés eltökélt szándékával, megkezdi-e a tárgyalásokat a CDU/CSU-val. Schulz most a tartományi szervezeteket járja, ugyanis mindenhonnan erősödnek a kritikus hangok. Az SPD által elérhető, kiharcolt eredmények ugyanis nem elegendőek ahhoz, hogy a párt visszanyerhesse elvesztett baloldali imázsát. A párt most elsősorban az Európa-politikában akarna valami erősebb profilt felmutatni. Az SPD unszolására a CDU/CSU például elfogadta, hogy Németország növelni fogja nettóbefizetéseit az EU-kasszába, illetve az új kormány, amelyben ismét az SPD adná a külügyminisztert, pozitívan viszonyulna Emmanuel Macron föderációs „mag-Európa” terveihez. Kérdéses azonban, hogy valóban erre vágyik-e az SPD hagyományos munkás szavazóbázisa.
