– Kína nem csak regionálisan ambicionálja magát, a tavalyi davosi fórumon a világgazdaság globalizációjának vezető szerepére jelentkezett be.
– Kína szándéka elsősorban az, hogy minél jobban integrálhassa nemzetgazdaságát a világgazdaságba. Az általuk kezdeményezett nemzetközi intézményrendszer nem véletlenül az infrastruktúrafejlesztéseket célozza meg. Jó példa erre az, hogy Kína a közép-ázsiai piacokra igyekszik. A szegényes infrastruktúrájú régiókban két legyet üthetnek egy csapásra: részt vehetnek a fejlesztésekben, közben a nyersanyagokban gazdag régiót saját úthálózatukkal köthetik össze. Kína nem véletlenül hangsúlyozza mindig a nemzetközi kereskedelem fontosságát, gazdasági növekedését csak azzal tudja fenntartani, ami garantálja a Kínai Kommunista Párt hatalmát.
– A Peking által gondozott nemzetközi pénzügyi intézményrendszer, az Egy övezet, egy út (OBOR), illetve az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank (AIIB), átveheti a nyugati intézmények szerepét?
– Kína következetes gazdaságpolitikát folytat, a világgazdasági válság pedig tovább erősítette státuszát. Ugyanakkor nem gondolom, hogy Peking exportálni szeretné saját politikai-gazdasági modelljét. Tudják, hogy kulturálisan igen sajátos a rendszerük, ezért Tajvanon és Hongkongon kívül más országban aligha implementálható. Más kérdés, hogy vannak a világban olyan államok, amelyek a kínai modell sikerét látva felteszik a kérdést: „Minek nekünk demokrácia, ha az autoriter út a járható?”
– Az ön által említett jelenség Kelet-Közép-Európában is tetten érhető. Az Európai Unió nyugati államai azzal vádolják például a magyar kormányt, hogy rajta keresztül Kína az unió egységének megbontását célozza.
– Szerintem Kína egységes, erős unióban érdekelt, a nemzetközi kereskedelemben ugyanis érdekeik azonosak. Mindegyik fél profitálhat a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséből. Az Egyesült Államokat illetően ez már nem jelenthető ki biztosan, hiszen Washington és Peking gazdasági kapcsolatait a politikai rivalizálás jobban befolyásolja. Ez vezet egyébként olyan igazságtalanságokhoz, hogy a Kereskedelmi Világszervezetnél az Egyesült Államok és az EU sem fogadja el Kínát piacgazdaságnak, ezzel korlátozva kereskedelmi mozgásterét. Az EU-ra nézve Vlagyimir Putyin orosz elnök jelent veszélyt. Brüsszel ugyanis, ahogyan Ukrajnában, úgy Oroszországban is rendszerellenes erőket támogathat, Putyin ezért mindent megtesz, hogy megtörje az Európai Unió egységét.
