Tizenöt órányi repülőút után, magyar idő szerint kedd hajnalban megérkezett Chilébe Ferenc pápa (Jorge Mario Bergoglio). Egykor Buenos Aires érseke volt, novícius korában tanult a latin-amerikai országban is, így joggal feltételezhetnénk, hogy lényegében hazautazik az Argentínával szomszédos államba. Ezzel némileg ellentétes, hogy a pápai látogatás előtti napokban három chilei templomnál is gyújtogatás történt, az ezeket követő fenyegetéseket pedig az egyházfőnek címezték. Maga a pápa is azzal búcsúzott, hogy kérte híveit, imádkozzanak érte, majd ugyanezzel fordult honfitársaihoz, Argentína fölött szelve a levegőt.
Vajon miért ilyen ellentmondásokkal teli a Szentatya útja Dél-Amerikába? A válasz sokrétű. Chile a dél-amerikai országok közül a leginkább szekularizált állam, hiába vallja magát a lakosság 60 százaléka kereszténynek, ezen belül 45 római katolikusnak. 38 százalék azt felelte az ezt firtató kérdésre: agnosztikus, ateista vagy vallástalan. Amikor Ferenc pápát kellett 10-es skálán osztályozniuk, a chileiek 5,3-ra értékelték az egyházfőt. A chileieknek mindössze a 36 százaléka bízik meg a katolikus egyházban.
Talán ezzel is magyarázható, hogy már a látogatás előtt is komoly ellenállás fogadta Ferenc érkezését, és ezt távolról sem csak Molotov-koktélokkal juttatták kifejezésre. Többen is fölvetették, hogy a szegénységi küszöb alatt tengődő tömeg miatt nem veszi ki jól magát a költséges vizit. A három templom felgyújtása mellett egy negyediknél is próbálkoztak az elkövetők, de ott nem keletkezett kár. Viszont a következő üzenetet hagyták a helyszínen: „A szegények haldokolnak”. Hozzátették, hogy a következő a pápa lesz. Továbbá tiltakozók jelentek meg az Apostoli Nunciatúra (a Szentszék nagykövetsége) előtt.
Még mélyebb oka lehet a pápa elleni tiltakozásoknak az úgynevezett Karadima-ügy, amely az egyház jelentős tekintélyvesztéséhez járult hozzá Chilében. Fernando Karadima érseket többrendbeli pedofíliával és szexuális zaklatással vádolták meg Chilében, ám Francisco Errázuriz bíboros, majd utódja, Ricardo Ezzati 2003-tól kezdve mindent megtettek, hogy szőnyeg alá söpörjék az ügyet; a sértetteket igyekeztek rávenni, vonják vissza feljelentéseiket. Az eseményekre 2010-ben derült fény, és hatalmas botrány kerekedett. Karadima ellen büntetőeljárás indult, amelyben elmarasztalták. Megítélésén az is sokat rontott, hogy az érsek bújtatta a szélsőjobboldali Juan Luis Bulnest, akit a chilei vezérkari főnök 1970-es meggyilkolása miatt köröztek. Hiába hirdette ki a pápa, hogy semmilyen formában nem tűri meg a molesztálást, bántalmazást, szerencsétlenül vette ki magát, hogy pont Errázurizt és Ezzattit is bevette azok közé a vallási vezetők közé, akiket megbízott az egyház megreformálásával.
A pápa majdnem egyhetes látogatása hat várost érint majd Chilében és Peruban; az egyházfő 17-én ellátogat a főként bennszülöttek által lakott chilei Temucóba is. Az itt élő mapucse indiánok háromszáz éve szűnni nem akaró szabadságharcot folytatnak a spanyol gyarmatosítás, majd a chilei állam ellen, küzdelmük a mai napig gyakran vezet véres összecsapásokhoz. Ez Latin-Amerika legrégebben húzódó konfliktusa, amely még lezárásra vár. A mapucse vezetők azt remélik, hogy Ferenc miséje, majd az azt követő közös ebéd elősegíti céljaik előmozdítását, nyelvük és kultúrájuk elismerését, a föld tulajdonához való jogukat. Értelemszerűen ez nincs mindenki ínyére a chilei vezetők és lakosság körében, emiatt is lehet az ellenszenv.
Nem véletlen tehát, hogy minden oldalról feszültség előzte meg Ferenc pápa chilei látogatását, amely a jelek szerint korántsem egyszerű mérkőzés lesz, a hazai pálya előnyeivel.
