Az áldozatok többsége a fekete kontinensen is nő, esetenként pedig gyerek. Ahhoz, hogy megvádolják őket, olykor elegendő egy „gyanús mozdulat”, vagy a szokatlan külső (például ha valaki albínónak születik). Az egyik eset, amely kikerült a zárt törzsek világából a világ elé, egy Közép-afrikai Köztársaságban élő kisgyermekről szól, akinek a szülei meghaltak. Mivel a családjából csak ő maradt életben, ráfogták, hogy fekete mágiával halált idézett elő. A boszorkányüldözés ezekben a térségekben szorosan összefügg a gyerekbántalmazással – egy nigériai prédikátor szerint ha egy kétévesnél fiatalabb gyermek éjszaka sír és gyakran lázas, az azt jelenti, hogy a „sátánt szolgálja”. Az országban évente 25–50 ezer gyermeket tesznek emiatt az utcára a saját szülei.
A hatóságok pedig nem is igazán akarnak tenni ez ellen. Mivel az ország alaptörvénye védi a vallásszabadságot, és a törzsek hite is vallásnak számít, a boszorkányságra kegyetlenül lesújt az igazságszolgáltatás – a bíróság elé kerülő ügyeknek majdnem a fele boszorkányper. A vádlottak gyakran csak azért nem kerülnek börtönbe, mert nincs elég, ahová el tudnák őket helyezni. Igaz, így meg az emberek maguk „szolgáltatnak igazságot”, ami a legtöbbször jóval kegyetlenebb. Az ENSZ becslései alapján Afrikában, Indiában, Latin-Amerikában és a Csendes-óceán egyes térségeiben minden évben ezreket ölnek meg, és milliókat vernek meg és száműznek boszorkányság vádja miatt.
