A belga fővárosban körülbelül 2600 hajléktalan él, számuk 2010 óta folyamatosan növekszik, aminek igazából a szakemberek sem tudják az okát. A hajléktalanok jó része itt is a megszokott okok miatt kerül az utcára: magánéleti- és egzisztenciális válság, alkoholizmus, a családi támogatás elveszítése miatt, és van egy kör, amelyet a gazdasági válság küldött a padlóra. Azonban megjelent két újabb csoport is: az egyiket a migránsok alkotják, akik valahogy eljutottak idáig, de tovább nem tudnak tovább menni. A másikat pedig azon kelet-közép-európai vendégmunkások, akik nem tudnak vagy nem akarnak hazamenni, és általában átverték őket a munkavállalással.
Aki Brüsszelben sétál, minden bizonnyal találkozik hajléktalannal. Ott vannak a legtöbb aluljáróban, a rendőrök azonban a terroristagyanús személyeket figyelik, nem őket. Igaz, ezek az emberek legtöbbször nem agresszívak, sokszor még csak nem is kéregetnek. A koldusok az utcákon, állandó helyeken vannak. Akad közöttük muszlim család a belvárosi nagy könyvtár előtt, albán nő gyermekkel útban az EU-s negyed felé, román koldus az áruház parkolójában. Akik alkoholt isznak, azoknál ritkán látni tömény- vagy borosüveget, ezek a boltban is eléggé drágák. Inkább sörrel bódítják magukat, abból viszont az olcsó, de erős, 12 százalékos fajtával.
Brüsszelben a hajléktalanok növekvő száma miatt a korábbi 1200 férőhely mellé újabb, összesen 300 főre alkalmas befogadóközpontokat nyitottak. Ezeken a menhelyeken biztosítják az ágyakat, zuhanyzókat, meleg ételt, valamint orvosi és pszichiátriai segítséget, azzal a céllal, hogy a hajléktalanok ismét a saját lábukra álljanak. Mindezek ellenére folyamatosan nő a halálos áldozatok száma. Két éve 72-en haltak meg, míg egy évvel azelőtt csak 55-en. 2005 óta a számok megháromszorozódtak. És egy nagyon érdekes tényre is felhívta figyelmünket az egyik koordinátor: az állampolgárságot tekintve a halálos áldozatok közül azok a lengyelek adják a legnagyobb csoportot, akik feketemunkát vállaltak, majd semmilyen védelemben nem részesültek.
A brüsszeli önkormányzatok számos szociális szervezetet működtetnek, azonban nagyon jelenős a civil szervezetek hozzájárulása is. Az egyik, jellemzően a közösségi hálón szerveződő civil összefogás például tavaly minden hétfőn és kedden ételt és ruhát osztott az utcán élőknek. Felhívásuk nyomán rendszeresen újabb és újabb önkéntesek jöttek, olyannyira, hogy idén is újraindították az akciót. Egy másik kezdeményezés résztvevői pedig kartonsátrat vittek a hajléktalanoknak. Ezt a rendőrség is megengedte, ugyanis a hagyományos sátrakat tiltják.
Ugyanakkor a civilek hadban is állnak a hatóságokkal – a migránsok miatt. A főként afrikai migránsok folyamatosan érkeznek a városba, átmenetileg a hajléktalanok számát gyarapítva. Az egyik parkban rendszeresen lehet találni a bokrok között meghúzódó férfiakat, akiket a rendőrség időnként összegyűjt és elvisz. Emiatt a civilek a kormányt nácinak bélyegezik, különösen azt követően, hogy Belgium államközi egyezmény alapján visszaküldött számos migránst Szudánba, ahol viszont megkínozták őket. A civilek ezért minden este akit tudnak, egy-két éjszakára befogadnak a saját lakásukba. Ez elvileg illegális, azonban van egy joghézag: a befogadottaktól csak a hatóság kérhet bármilyen iratot, így a civilek védekezhetnek azzal, hogy nem tudták, hogy egy iratok nélküli személynek segítenek. Készül azonban az ellencsapás, olyan jogszabályt javasol a kormány, amely lehetővé teszi a házkutatást ilyen esetekben is.
