A belga fővárosban körülbelül 2600 hajléktalan él, számuk 2010 óta folyamatosan növekszik, aminek igazából a szakemberek sem tudják az okát. A hajléktalanok jó része itt is a megszokott okok miatt kerül az utcára: magánéleti- és egzisztenciális válság, alkoholizmus, a családi támogatás elveszítése miatt, és van egy kör, amelyet a gazdasági válság küldött a padlóra. Azonban megjelent két újabb csoport is: az egyiket a migránsok alkotják, akik valahogy eljutottak idáig, de tovább nem tudnak tovább menni. A másikat pedig azon kelet-közép-európai vendégmunkások, akik nem tudnak vagy nem akarnak hazamenni, és általában átverték őket a munkavállalással.
Aki Brüsszelben sétál, minden bizonnyal találkozik hajléktalannal. Ott vannak a legtöbb aluljáróban, a rendőrök azonban a terroristagyanús személyeket figyelik, nem őket. Igaz, ezek az emberek legtöbbször nem agresszívak, sokszor még csak nem is kéregetnek. A koldusok az utcákon, állandó helyeken vannak. Akad közöttük muszlim család a belvárosi nagy könyvtár előtt, albán nő gyermekkel útban az EU-s negyed felé, román koldus az áruház parkolójában. Akik alkoholt isznak, azoknál ritkán látni tömény- vagy borosüveget, ezek a boltban is eléggé drágák. Inkább sörrel bódítják magukat, abból viszont az olcsó, de erős, 12 százalékos fajtával.
Brüsszelben a hajléktalanok növekvő száma miatt a korábbi 1200 férőhely mellé újabb, összesen 300 főre alkalmas befogadóközpontokat nyitottak. Ezeken a menhelyeken biztosítják az ágyakat, zuhanyzókat, meleg ételt, valamint orvosi és pszichiátriai segítséget, azzal a céllal, hogy a hajléktalanok ismét a saját lábukra álljanak. Mindezek ellenére folyamatosan nő a halálos áldozatok száma. Két éve 72-en haltak meg, míg egy évvel azelőtt csak 55-en. 2005 óta a számok megháromszorozódtak. És egy nagyon érdekes tényre is felhívta figyelmünket az egyik koordinátor: az állampolgárságot tekintve a halálos áldozatok közül azok a lengyelek adják a legnagyobb csoportot, akik feketemunkát vállaltak, majd semmilyen védelemben nem részesültek.
