A kiugró fizetést keleten, a jó lehetőségeket még mindig nyugaton érdemes keresni

Meglepő helyen viszik haza a legnagyobb pénzt a külföldi munkavállalók. Az Európai Unióból Párizs lett az éllovas, London nincs az élen.

Míg bő két évtizeddel ezelőtt még kuriózumnak számított, ha valaki külföldre ment munkát vállalni, ma már gyakorlatilag alig találunk olyan magyar családot vagy baráti kört, ahonnan legalább egy ember hosszabb-rövidebb ideig ne keresné külföldön a betevőt. A jelenség egész régiónkat sújtja, lengyelek, románok vagy éppen litvánok tömegei keltek útra az uniós csatlakozás után, főleg Nyugat-Európa felé.

Adja magát a kérdés: mégis, ha valaki menne, hova éri meg legjobban elköltözni, hol keresik meg a legtöbb bért a külföldi munkavállalók? A brit HSBC bankóriás 25 ezer embert és több kontinenst átfogó felmérése alapján a válasz meglepő: nem Dubaj, nem London, de még csak nem is valamelyik feltörekvő kelet-ázsiai metropolisz, hanem az indiai Mumbaj végzett az élen – itt a határon túlról jövők átlagosan évente 217 ezer dollárt keresnek meg. A második hely San Franciscóé, éves szinten 207 ezer dollárral, a harmadik pozícióban pedig, első európaiként, Zürich végzett, itt a külföldi munkavállalók évente átlagosan 206 ezer dollárt kapnak (bár sehol nem említik külön, minden jel szerint bruttó összegekről beszélünk).

Elemzők a kutatás első tíz helyezettjét látva meg is jegyezték, hogy a fizetések alapján a hangsúly lassanként a világ keleti felének irányába tolódik. Mielőtt azonban olvasóink tömegei rohannának megvenni repülőjegyüket Mumbaj felé, fontos tudni, hogy az indiai nagyvárosban jóval kevesebb lehetőség van külföldiként elhelyezkedni, mint mondjuk Londonban, az itt élők jókora részét nyugati nagyvállalatok telepítik ki. Mérnökzsenik, informatikai szakemberek adják a határon túliak közösségének tekintélyes részét, akiknek nyugati anyavállalatuk költözési hozzájárulást is fizet, ez jókorát dob az átlagon.

A közvetlen élmezőnyben ott van még Sanghaj, Genf és New York is, míg az első európai uniós nagyváros, Párizs, csak a tizedik helyen szerénykedik, közvetlenül Dubaj előtt. Külön érdekesség, hogy a fél Európa kedvenc célpontjának számító London csak a 26. helyre futott be, a külföldi munkavállalók itt évente átlagosan körülbelül 108 ezer dollárnyi, 27 millió forintnyi összeget keresnek. Valljuk be, ez is szép summa, és ráadásul úgy, hogy Londonban jóval több az alacsonyabb bérért dolgozó külföldi, mint mondjuk Indiában. A bankszektor legjobbjai ennél az összegnél jóval többet is megkereshetnek, ám rengetegen mennek kétkezi munkát is végezni – a KSH 2016-ben mutatta ki például, hogy az Angliában élő magyar diplomások egy tekintélyes hányada valójában ilyen munkát végez.

Ebből is látszik, hogy a lehetőségek a nyugati világban ma még szélesebbnek tűnnek a keletinél. A pénzügyi és az informatikai szektor is pörög mind az Egyesült Államokban, mind pedig az Egyesült Királyságban, London, New York, San Francisco vagy éppen az ír főváros, Dublin a lehetőségek tárháza. Utóbbi esetében a HSBC kutatása még egy fontos aspektusról beszámol: a Dublinba költöző külföldiek 61 százaléka arról számolt be, hogy javult nála a munka és a magánélet egyensúlya. 

A fizetés ugyanis nem minden. Már csak azért sem, mert a listán szereplő városok – Budapest egyébként nincs köztük – igencsak eltérő árszínvonalon mozognak, már ami a lakhatási vagy éppen a bolti árakat illeti. Mert bár Berlin és főleg Prága átlagfizetésben elmarad Londontól, de főleg a svájci városoktól, a beszámolók szerint a munkavállalók jóval kevesebb pénzből is képesek megfelelő életszínvonalat fenntartani.