Bár Trump igyekezett tudomást sem venni a kínai fordulatról, a sajtó kérdéseire végül válaszolnia kellett. Sarah Sanders, a Fehér Ház sajtósa hétfőn azzal reagált a hírre, hogy az amerikai elnök szerint ehhez az Egyesült Államoknak nincs köze. A Washingtontól szokatlan, liberális külpolitika veszélyeire nyugati elemzők hívták fel a figyelmét. Véleményük szerint az ilyen engedékeny hangnem annak pozitív megerősítése Kína számára, hogy globális hatalmi ambícióinak nincsen akadályuk.
Kérdés tehát, hogy a most kezdeményezett alkotmánymódosítás csak az 1970-es évek óta építgetett kínai demokráciára vagy a nemzetközi status quóra is veszélyes-e. A Hszi nevéhez fűződő doktrína ismeretében a nyugati elemzőknek lehet igazuk. A „kínai színezetű szocializmus új szakaszba lépéséről” címet viselő program egyes pontjai ugyanis valóban Kína globális felemelkedését célozzák. Ide tartozik például a Népi Felszabadító Hadsereg feletti kontroll erősítése, a KKP további megerősítése, továbbá az a külpolitikai elképzelés, ami a „békés nemzetközi környezet” megteremtését célozza. A The New York Times cikke három kategóriába gyűjtötte a Hszi-doktrína nemzetközi hatalmi ambícióira utaló kitételeket. Ezt szolgálja szerintük az elnökre jellemző nacionalista politika, ami alá a hadsereg erősítése és az Egy övezet, egy út globális stratégia kidolgozása is tartozik. Az amerikai lap is kitér a KKP megerősítésére, ami a nyugati demokráciamodelltől való eltávolodást készíti elő. Az expanzióba forduló kínai külpolitika harmadik pillére pedig maga az azt végrehajtó Hszi Csin-ping. Hatalma ugyanis a KKP történetében ma már csak a pártot megalapító forradalmár Mao Ce-tungéhoz mérhető.
