Alkotmánymódosítással a világhatalmi státuszért

Kína új doktrínája az Egyesült Államok pozícióját célozza, de Trump szerint ez az ő belügyük. A szakértők máshogy látják.

Buzna Viktor
2018. 02. 28. 15:28
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha van ember, aki sértheti a hiúságáról híres amerikai elnök, Donald Trump önérzetét, akkor Hszi Csin-ping (Xi Jinping), a Kínai Népköztársaság államfője bizonyára az. Bár elmondásuk szerint a két politikus kiváló személyes kapcsolatot ápol, a média mindig igyekszik emlékeztetni Trumpot arra, hogy kvalitásait tekintve alulmarad kínai kollégájával szemben. Ez történt az elmúlt napokban is. Míg a phjongcshangi téli olimpián az Egyesült Államok nem tudta megakadályozni, hogy a szövetséges Dél-Korea a fő ellenségnek kikiáltott észak-koreai diktatúra oldalára álljon, addig Hszi Csin-ping sorra nyerte a stratégiai csatákat országa határain belül és kívül egyaránt.

A 2022-es téli olimpiát Peking szervezi, ennek apropóján Kína magas rangú delegációt küldött Szöulba. A dél-koreai elnök, Mun Dzsein ezt az alkalmat megragadva, Washingtont megkerülve arra kérte a Kínát képviselő Liu Jen-tung (Liu Yandong) alelnököt, hogy segítsen összehozni a párbeszédet Észak-Korea és az Egyesült Államok között. Ami azonban igazán fájhatott Trumpnak: a jelek szerint Hszi – igazolva a korábban már hangoztatott aggodalmakat – jelentősebb ellenállás nélkül, hosszú távra bebetonozza hatalmát. A Kínai Kommunista Párt (KKP) Központi Bizottsága vasárnap hozta nyilvánosságra alkotmánymódosítási tervezetét, amely a keleti autoriter rendszer irányába tesz lépést. A javaslat két pont miatt érdekes. Egyrészt kezdeményezte a központi bizottság, hogy a Hszi Csin-ping által novemberben, a KKP 19. kongresszusán meghirdetett doktrína preambulumként kerüljön be az alkotmányba, a „kínai színezetű szocializmus új szakaszba lépéséről” címen tartott beszéd tehát minden elemével együtt törvényileg kötelező érvényűvé vált. Másrészt a sajtóban többet emlegetett másik javaslat azt célozza, hogy töröljék az alkotmányból azt az 1982-ben beiktatott kitételt, miszerint az elnöki és az alelnöki tisztséget két ötéves ciklusnál többet nem láthatja el ugyanaz a személy. A második mandátumának elején álló, most 64 éves Hszi útjából így gyakorlatilag elhárult az akadály, hogy valamennyi – elnöki, pártfőtitkári és a hadsereg főparancsnoki – tisztségét megtartva, 2022 után is hatalomban maradhasson. Ez egyszerre lepte meg a kínai és a nemzetközi közvéleményt. Bár a 19. pártkongresszuson voltak jelei, hogy Hszi hosszabb időre rendezkedik be valószínűbb, forgatókönyvnek mutatkozott, hogy mandátumának lejárta után a háttérből gyakorolja befolyását.

Bár Trump igyekezett tudomást sem venni a kínai fordulatról, a sajtó kérdéseire végül válaszolnia kellett. Sarah Sanders, a Fehér Ház sajtósa hétfőn azzal reagált a hírre, hogy az amerikai elnök szerint ehhez az Egyesült Államoknak nincs köze. A Washingtontól szokatlan, liberális külpolitika veszélyeire nyugati elemzők hívták fel a figyelmét. Véleményük szerint az ilyen engedékeny hangnem annak pozitív megerősítése Kína számára, hogy globális hatalmi ambícióinak nincsen akadályuk.

Kérdés tehát, hogy a most kezdeményezett alkotmánymódosítás csak az 1970-es évek óta építgetett kínai demokráciára vagy a nemzetközi status quóra is veszélyes-e. A Hszi nevéhez fűződő doktrína ismeretében a nyugati elemzőknek lehet igazuk. A „kínai színezetű szocializmus új szakaszba lépéséről” címet viselő program egyes pontjai ugyanis valóban Kína globális felemelkedését célozzák. Ide tartozik például a Népi Felszabadító Hadsereg feletti kontroll erősítése, a KKP további megerősítése, továbbá az a külpolitikai elképzelés, ami a „békés nemzetközi környezet” megteremtését célozza. A The New York Times cikke három kategóriába gyűjtötte a Hszi-doktrína nemzetközi hatalmi ambícióira utaló kitételeket. Ezt szolgálja szerintük az elnökre jellemző nacionalista politika, ami alá a hadsereg erősítése és az Egy övezet, egy út globális stratégia kidolgozása is tartozik. Az amerikai lap is kitér a KKP megerősítésére, ami a nyugati demokráciamodelltől való eltávolodást készíti elő. Az expanzióba forduló kínai külpolitika harmadik pillére pedig maga az azt végrehajtó Hszi Csin-ping. Hatalma ugyanis a KKP történetében ma már csak a pártot megalapító forradalmár Mao Ce-tungéhoz mérhető.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.