Szerdán Budapestre érkezik Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, és találkozik Orbán Viktor miniszterelnökkel, akivel az Európai Unió következő, 2020-tól kezdődő költségvetési periódusáról egyeztet. Ebből a célból látogat hétfőn Hágába, csütörtökön Berlinbe és pénteken Párizsba is. A csúcsdiplomata a körút során tájékozódna róla, elképzelhető-e a pénzügyi térugrás, vagyis az, hogy a tagállamok a jövőben többet fizessenek be a közös kasszába, mint a nettó nemzeti össztermék 1 százaléka.
Hosszú folyamat kiindulópontja a 27-ek között most kezdődő költségvetési vita, és egyáltalán nem biztos, hogy véget ér Tusk megbízatásának lejártáig. A törésvonalak máris látszanak, a pénztárcájukat nehezebben megnyitó nettó befizető országok, mint például Ausztria, Dánia, Svédország várhatóan többször is vétót fognak emelni a költségvetés kialakításának egyes állomásain. A magyar kormány mindenesetre már idejekorán elküldte üzenetét Brüsszelbe a kérdésről, így Donald Tusk és Orbán Viktor sem számíthat kemény nézeteltérésekre. Lázár János kancelláriaminiszter január elején kijelentette: bátor, kezdeményező, offenzív költségvetés kidolgozását várják Günther Oettinger uniós költségvetési biztostól. A Miniszterelnökség vezetője szerint Magyarország készen áll rá, hogy a nettó nemzeti össztermék 1,2 százalékára emelje a befizetést. Hogy két tized mennyire nagy összeg, azt az is jelzi, hogy Oettinger az alapeseti 1,1 százalékos, illetve a tagállamok tűréshatárát tesztelő 1,2 százalékos befizetési arányokat lebegteti.
A következő periódusra nézve a kártyákat alapjában véve az uniót elhagyó Nagy-Britannia keveri meg, amely az egyik legnagyobb nettó befizetője az EU-nak. Magyarország elsősorban az így kieső pénzeket félti, ezért hajlandó a plafonemelésre. Donald Tusk és Orbán Viktor találkozója tehát még korántsem számokról fog szólni, sokkal inkább arról, hogy a felek felmérjék, mennyire nagyra törő tervekkel lehet készülni a február 23-i brüsszeli uniós csúcstalálkozóra, ahol hivatalosan is megkezdődik a 2020 és 2027 közötti uniós költségvetési időszak előkészítése.
Hirtelen tehát nagyon gyakorlati szintre került a pénzről folyó párbeszéd, pedig Magyarországgal kapcsolatban nemrég még az uniós források felfüggesztésével példálóztak vezető brüsszeli tisztségviselők. Az Európai Bizottság vasöklének szerepét játszó Frans Timmermans alelnök számtalanszor tett olyan kijelentéseket, elsősorban hazánkra és Lengyelországra vonatkozóan, hogy kevesebb demokrácia kevesebb uniós támogatást fog jelenteni. Aztán ősszel valami megváltozhatott, mert Timmermans novemberben a Bruxinfo uniós hírportálnak adott nyilatkozatában elismerte, jogilag nem lehetséges, a gyakorlatban pedig nagyon komplikált volna összekapcsolni a strukturális alapok kifizetését a tagállamok jogállamiság terén mutatott teljesítményével. Az is a kisebb ellenállás felé való intézményi elmozdulásra utal, hogy Vera Jourová, az Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős biztosa decemberben már odáig ment, hogy kijelentette: nem fenyegeti rendszerszintű veszély a magyar demokráciát, a magyar jogállamiságot. Ezzel párhuzamosan az is mind többször hangzik el, hogy a bizottság is inkább tagállami ösztönzőkben, mintsem szankciókban gondolkodik, és hogy a felmerülő demokráciaproblémák megoldását Brüsszel a kötelezettségszegési eljárások szintjén akarja kezelni. Ez meglepően nagy váltás, és egyúttal pozitív fejlemény Budapest számára.
