Embertelen kihívás Dél-Afrika elnökének lenni

Az országot lehúzó korrupcióval és a borzasztó egyenlőtlenséggel kell megküzdenie Jacob Zuma utódjának.

Hónapok óta tartó erőfeszítések árán csütörtökön végre sikerült lemondatnia belső, pártbéli riválisainak Jacob Zuma dél-afrikai elnököt. A jelenleg még a szárazság és ivóvízhiány által is meggyötört, gazdaságilag és korrupció tekintetében totálisan padlón lévő ország új elnökének viszont alighanem egy varázspálcára lenne leginkább szüksége ahhoz, hogy az apartheid névleges vége óta csak szenvedő országot kirángassa a gödörből.

Zuma utódja a párttársa és eddigi alelnöke, Cyrill Ramaphosa lesz, aki

Nelson Mandela, az ország néhai legendás elnökének egyik kedvenc politikusa volt.

Sokáig nem volt biztos, hogy már a jövő évi választások előtt átveszi-e az irányítást, vagy vár a voksolásig, amikor pártja szinte biztosan nyer, ám úgy alakult, hogy a felkészülést is ő irányíthatja majd.

Ramaphosa programjának középpontjában természetesen a korrupció visszaszorítása, valamint a gazdaság talpra állítása szerepel. Ismert, Jacob Zumát számos korrupciós ügyben megvádolták, egyebek mellett azzal is, hogy személyes baráti viszonyuk révén irreálisan nagy teret engedett hazája gazdaságában az indiai illetőségű, dúsgazdag Gupta családnak. Fontos azonban, hogy Zumát soha nem ítélték el korrupcióért – ennek ellenére a jelenség áthatja Dél-Afrikát, még ha nem is feltétlenül az elnökhöz kötődik.

A gazdasági nehézségek felszámolásába is könnyen beletörhet az utód bicskája. A hivatalos adatok szerint a lakosság 28 százalékának nincs munkája, és mivel

az átlagembereknek nincs pénzük vállalkozni, a kormány pedig képtelen jelentős befektetéseket hozni, a helyzet kilátástalan.

Csupán két adat a jövedelmi különbségekről: egy 2016-os tanulmány szerint a dél-afrikaiak 10 százaléka birtokolja a javak 90 (más források szerint 95) százalékát, a lakosság négyötödének pedig gyakorlatilag semmije sincs. Rengetegen panaszkodnak a faji egyenlőtlenségekre, a legszegényebb feketék úgy tartják, az apartheiddel együtt csak a politikai különbségeket számolták fel, a gazdaságiakat nem sikerült. A nincstelenek által felhúzott

bádogvárosokban virágzik a bűnözés, a kábítószer, és részben utóbbi miatt a HIV-fertőzés is. Dél-Afrika 55 milliós lakosságából 5 millióan, mások szerint 5,7 millióan fertőződtek meg a betegséggel.

Az egyenlőtlenségek felszámolására Ramaphosa kitalálta, hogy az állam kárpótlás nélkül venné el nagybirtokosok földjeit, ám hogy ezt valóban meg merik-e lépni, az a jövő kérdése. Az új elnöknek viszont nem csak arra kell vigyáznia, hogy nehogy tovább feszítse a társadalmi ellentétek miatt már így is pattanásig feszült húrt, hanem arra is, hogy nehogy elidegenítse Jacob Zuma országszerte és pártjukban is meglévő, még mindig nagy számú szimpatizánsát.

Zuma tündöklése és bukása

Jacob Zuma hajdanán karizmatikus polgárjogi harcosként szerzett nevet, ám nyolc éven át hadakozott az ellene felhozott korrupció és nemi erőszak vádjaival, amelyeket röviddel a 2009-es április 22-i választás előtt ejtettek. Politikai visszatérését szakszervezeti vezetők és a népes szegény rétegek támogatásának köszönhette. A korrupció árnyéka azonban rávetült elnöki időszakára is, és végül a vesztét okozta. Zuma magánélete sajátos: ötször nősült, húsz gyereke van. A huszadik azonban házasságon kívül született, ráadásul egy hónappal Zuma ötödik esküvője után. Ennek hírére azzal vádolták, hogy szexuális élete árt az országban folytatott AIDS-ellenes kampánynak. Az Afrikai Kereszténydemokratikus Párt (ACDP) szerint Zuma magaviselete aláásta saját kormányának a biztonságos szexre vonatkozó üzenetét, hiszen kiderült, hogy „az elnök továbbra sem használ óvszert” – állt az ACDP bírálatában. A „továbbra sem” megfogalmazás oka: 2006-ben Zumát azzal vádolták, hogy megerőszakolt egy AIDS-es nőt. A vádat végül ejtették, de megdöbbentést keltett Zuma tanúvallomása, miszerint a vírus ellen pusztán zuhanyozással védekezett. Ezek után Zuma szorgalmazni kezdte az óvszerhasználatot és az AIDS-tesztet – mégsem járt elöl jó példával. (MTI)