Észak-koreai menekülteknek mutatnak ajtót

Az érintettek Kanadából Dél-Koreába kerülnének, de rettegnek attól, hogy Phenjan ügynökei rájuk találnak.

Miközben Kanada kormánya főként az ezres nagyságrendű szíriai menekült befogadása okán az elmúlt években példás emberbarátnak látszik, sőt a „liberális fellegvár” imázsra még a miniszterelnökük is úton-útfélen rátesz egy lapáttal, mostanában csorbulhat a jó hírük: az észak-amerikai ország mintegy 150 észak-koreai befogadottnak mutatna ajtót. A remeteállamból származó, ám már Kanadában élő menekültek közül 2013 óta már több mint 2000-nek kellett elhagynia a világ második legnagyobb területű országát.

Ennek oka – Ottawa közlése szerint – igen egyszerű: azoknak kell távozniuk, akik Dél-Koreán és nem mondjuk Kínán keresztül érkeztek Kanadába, viszont ezt letagadták menedékkérelmükben. Az a helyzet ugyanis, hogy Dél-Koreát Kanada az északi menekültek szempontjából biztonságos országnak tartja, ahol az újonnan érkezettek jobbára sikerrel folyamodhatnak állampolgárságért is. Ezzel szemben Kínában a helyzetük igencsak veszélyes, az észak-koreaiak többségét, akiknek sikerül átjutniuk, Peking illegális migránsnak tekinti, és lebukás esetén visszatoloncolja a szülőföldjére. Éppen ezért az észak-koreai menekültek megpróbálnak elvegyülni a koreai etnikumú kínai közösségekben, de számukat így nehéz felbecsülni: némelyek szerint 50 ezren lehetnek, mások a 200 ezret sem zárják ki.

Ilyen körülmények közül nem csoda, hogy sokan tovább akarnak állni, ők Laoszon, Vietnámon keresztül, vagy éppen Mongóliát útba ejtve próbálnak Dél-Koreába jutni. Délen, ha túljutnak a kikérdezésen – aminek során megpróbálják eldönteni róluk, nem ügynökök-e –, letelepítési programba kerülnek, sőt anyagi segítséget is kapnak életük újrakezdéséhez. Jelenleg több mint 30 ezer egykori északi állampolgár él a félsziget déli részén. Csakhogy az innen is továbbálló észak-koreaiak – amilyenek a Kanadából most kitoloncolni tervezett bevándorlók is – igencsak félnek tőle, hogy hazájuk ügynökei rájuk találnak. Ha pedig ez megtörténik, vagyis bebizonyosodik róluk, hogy elszöktek, családjuk otthon maradt része nemcsak társadalmi rangját veszíti el, de könnyen büntetőtáborban is találhatja magát.

És bár a Kanadából kiutasítottak nem északra, hanem délre kerülnek vissza, sokuk életére ez szintén katasztrofális hatással volna. Jó részük már hosszú évek óta Észak-Amerikában él. Az al-Dzsazíra megszólaltatott egy férfit, aki tizenegy éve érkezett, azóta két gyermeke is született. Ők ketten értelemszerűen maradhatnak, apjuknak és a legidősebb gyermeknek viszont távoznia kell – így a család könnyen kettészakadhat.

A mostani állapot Kanada bevándorlási politikájának változásával esik egybe. Még a 2010-es évek elején ugrásszerűen megnőtt az észak-koreai menedékkérők száma: 2012-ben több mint 700-an telepedtek volna le Kanadában, amire válaszul szigorítás kezdődött. A 2013-ban beadott 95 kérelemből nagyjából 60-at visszautasítottak, 2014-ben 327-ből csak egyet fogadtak el, 2015 első fél évében pedig 62-ből senkinek nem adtak menedékjogot. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor Ottawa bejelentette, hogy az Észak-Koreából már elmenekült, de Dél-Koreába még menedékjogért nem folyamodott – vagyis Kínában vagy más délkelet-ázsiai országban tengődő – északiak befogadását segítenék. Aki viszont már biztonságban Dél-Koreába érkezett, ne is akarjon hozzájuk jönni. A dolog lényege kimondva-kimondatlanul: ezek az emberek elveszik a helyet azoktól a menedékkérőktől, akik testi épsége valóban veszélyben van.