Alig pár napja tart a phjoncshangi téli olimpia, a nemzetközi sajtó azonban máris politikai eseményként könyvelte el a rangos sportrendezvényt. Okkal, hiszen maga a huszonharmadik téli játékokat szervező Dél-Korea elnöke konferálta fel a „béke olimpiájaként” a rendezvényt. A tavaly tavasszal hivatalba lépett Mun Dzsein hű maradt baloldali választási programjához és nem várt sikerrel építi a kapcsolatokat a diktatórikus Észak-Koreával.
A diplomáciai diadalmenet leglátványosabb jelenetére a nyitóünnepségen került sor, mikor a két, jogi értelemben egymással hadban álló ország sportolói az egységes Koreát szimbolizáló zászló alatt, együtt vonultak be a phjoncshangi arénába. Az északi remeteállam ezenkívül is próbált mindent megtenni, hogy a sajtó a diktatúra emberibb arcának hírét vigye. Ennek érdekében nem csak sportolókat, de a helyi szépségekből válogatott női szurkolótábort, több mint 100 tagú művészeti delegációt és egy 140 fős zenekart is az eseményre küldött. Sőt, hogy a barátkozás kevéssé festői fordulóit is nagy érdeklődés kövesse, az észak-koreai diktátort, Kim Dzsongunt fiatalabbik lánytestvére, Kim Jodzsong képviselte.
A politikai delegáció vasárnap utazott haza, érvényes meghívást hagyva Mun Dzseinnek Phenjanba. A dél-koreai elnök csaknem három órán át tárgyalt Szöulban az északi küldöttség három vezetőjével és Kim Jodzsonggal, bátyja különmegbízottjával, aki a Koreai Munkapárt agitációs-propaganda osztályának helyettes vezetője. A szöuli elnöki hivatal közlése szerint Mun Dzsein „gyakorlatilag elfogadta” a meghívást. Azt mondta az észak-koreaiaknak: „teremtsük meg a találkozó feltételeit”. Ha megvalósul Mun Dzsein phenjani látogatása, akkor ez lesz a harmadik találkozó a két Korea vezetői között az 1953-as tűzszüneti megállapodás óta, és több mint tíz éve az első.
Kérdés azonban, hogy mindehhez mit szól a stratégiai szövetséges Egyesült Államok. Ahogy azt lapunk korábban megírta, Washingtont Donald Trump alelnöke, Mike Pence képviselte az olimpián. Jelzésértékű volt, hogy az amerikai delegációval tartott az Észak-Koreában börtönbe vetett, majd tragikus, tisztázatlan körülmények között meghalt Otto Warmbier édesapja is. Pence azonban meg sem várta, hogy Dél-Koreába érkezzen, az olimpiát megelőzően, múlt hét kedden Japánba látogatott. Tokióban több erős nyilatkozattal is próbálta kézhez venni a kezdeményezést a sporteseményt övező kommunikációs csetepatéban. – Minden lehetőség az asztalon van – ismételte Trump korábbi, fenyegető szavait Pence. A katonai megoldás lebegtetésekor az alelnök hozzátette, addig fokozzák a nyomást a diktatórikus rezsimen, amíg Észak-Korea fel nem adja atomprogramját. Szintén a találkozó előtt az Egyesült Államok arra figyelmeztetett, hogy Dél-Koreának nem kellene túl szívélyesnek lennie az északi rezsimmel, mert Észak-Korea saját propagandacéljaira használhatja a sportrendezvényt.
Ezek után érthető, hogy az Egyesült Államoknak nem esett jól Szöul és Phenjan látványos összeborulása. Pence ráadásul látszólag nem is készült fel rá, legalábbis sértődékeny reakciói erre utalnak. Trump alelnöke nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni az északi delegációt vezető Kim Jodzsonggal, ezért öt perc után, kézfogás nélkül távozott a vacsoráról. Az amerikai alelnök szombaton hagyta el Dél-Koreát. A repülőgépen amerikai újságírókkal arról beszélt, Washington és szövetségesei ismét elkötelezték magukat a phenjani rezsim diplomáciai és gazdasági elszigetelése mellett. Mint mondta, a két Korea közötti párbeszédet nem akadályozzák meg, ugyanakkor minden diplomáciai gesztusnak el kell kérni az árát, vagyis a közeledés lépéseit az észak-koreai atomprogram leépítésének függvényévé kell tenni.
Bár a washingtoni mezőny nem szerepelt túl jól az olimpián, nem biztos, hogy Mun Dzsein egyhamar beváltja a phenjani meghívást. Erre utalnak belpolitikai folyamatok. Ellenzéki, konzervatív politikusok például a kezdetektől kritizálták Mun Dzsein törekvését a megbékélésre, az őket támogató dél-koreai polgárok pedig az olimpia során többször is hallatták hangjukat. Az észak-koreai menekülteket is magába foglaló, kitartóan tüntető tömegek egyebek mellett azzal vádolják Mun Dzseint, hogy személyes politikai céljaira használja fel az olimpia eszményét. A hétvégén például nyolcszáz, észak-koreai zászlót és Kim Dzsongun-portrékat égető tüntető kisebb atrocitásba keveredett a kivonuló rendőri erőkkel is.
