Egy fontos következménye máris van a világ egyik legnagyobb segélyszervezetével kapcsolatos, szexuális visszaélésekkel összefüggő botránynak, lemondott ugyanis a brit szervezet vezetőhelyettese. Az Oxfamot azzal vádolják, egyes vezetői el akarták tussolni, hogy Haitin dolgozó önkéntesei szexrabszolgák szolgáltatásait vették igénybe, így pedofilhálózattal is kapcsolatba kerülhettek. Egy egykori belső ellenőr pedig azzal állt elő, hogy egyes nagy-britanniai adományboltok vezetői, alkalmazottjai nemi erőszakot követtek el fiatal, egyes esetekben 14 éves önkéntes alkalmazottakon. Helen Evans szerint az még kirívóbb, hogy a visszaélésekről több felsőbb vezető tudott, mégsem tett ellenük semmit.
Helen Evans, aki 2012 és 2015 között volt megbízva az Oxfam munkatársai ellen felhozott vádak kivizsgálásával, a brit 4-es csatornának nyilatkozva kedden elmondta: a többi között olyan szexuális visszaélésekről jutottak el jelentések hozzá, hogy nőket kényszerítettek szexre, ehhez kötve a segély megadását. Egy másik bejelentés arról szólt, hogy a szervezet egyik munkatársa egy tizenéves önkéntest zaklatott az Oxfam adományokat osztó egyik nagy-britanniai üzletében. (MTI)
Most úgy tűnik, többé nem lehet a szőnyeg alá söpörni a történteket: csupán órákkal az után, hogy a brit kormány bejelentette, vizsgálatot indít az ügyben, a már említett Oxfam-igazgatóhelyettes, Penny Lawrence lemondott tisztségéről. Ő épp nem a Haitin, hanem a 2006-ban Csádban történt szexuális visszaéléseket ismerte be. Tavaly novemberben egy más ügy miatt lemondásra kényszerült Priti Patel, a humanitárius programokért felelős volt miniszter is rátett egy lapáttal, utóbbi most azt írta egy véleménycikkben, a nemzetközi önkéntesek köreiből ismerős visszaélések csak a jéghegy csúcsát jelentik. Azt állítja, hogy amikor a kérdést felvetette az általa vezetett nemzetközi fejlesztésekért felelős tárcában, az ügyet lesöpörték az asztalról. Patel azt követeli, minden olyan segélyszervezettől vonják meg az állami támogatást, amely kiskorúak elleni bűncselekmények részese volt.
A szervezet így hirtelen egy nagyon durva botrány kellős közepén találta magát. Sokan megkérdőjelezik az állami költségvetésből évente nekik folyósított 32 millió fontos (11,2 milliárd forint) támogatás erkölcsös voltát. Mark Goldring, a brit Oxfam igazgatótanácsi elnöke mindenesetre felajánlotta lemondását.
Pedig a huszadik századi brit önkéntesség fogalmával egybeforrt Oxfam úttörője volt annak, hogyan lehet széles körben népszerűsíteni az adományozás fontosságát. A legrégebbi adománybolt hetvenéves múltra tekint vissza, az üzletek jól ismert tájékozódási pontjai az angol, walesi és skót településeknek. Az Oxfam tizennégy államban bejegyzett alapítvány, amely számos fejlődő országban vezet humanitárius akciókat. A név az Oxford és az éhínség (famine) szavak összetételéből származik, az alapító Cecil Jackson-Cole nagyvállalkozó az általa alapított oxfordi segélyalappal indult el azon az úton, amit ma divatos szóval filantrópiának, emberbaráti tevékenységnek hívunk.
Ám nem ez az első botránya a szervezetnek, amelyet többször ért már kritika, hogy túlságosan szoros szálak fűzik Tony Blair volt brit kormányfőhöz és a Munkáspárthoz, és hogy túlságosan beleártja magát az izraeli–palesztin konfliktusba a Gázai övezettel kapcsolatos kijelentéseivel. 2006-ban például beletenyerelt a Starbucks etiópiai üzleti érdekeltségeibe is. A szervezet azt állította, az amerikai kávézóhálózat nem engedte az etióp kormánynak, hogy helyi termékként jegyeztessen be három etióp kávéfajtát. Így a Starbucks sokkal olcsóbban jutott alapanyaghoz, viszont rengeteg pénztől estek el az etióp kávétermesztők. A civil szervezet kontra multinacionális cég csatában egyébként az Oxfam és így az etióp termesztők nyertek, ez utóbbiak nagyobb részt hasítva ki maguknak a jövedelmező ágazat profitjából.
Az Oxfam a jelenlegi szorongatott helyzetben nem sokat tehet: adatot szolgáltat a kormány által bejelentett vizsgálathoz, és részletesen kommunikálja, hogy milyen szigorításokat vezet be az egyes missziókkal kapcsolatosan. Például szigorúbban fogja szűrni a jelentkező önkénteseket, szorosabban fogja követni a helyszíni munkákat, és továbbképzéseken adja át az elvárt viselkedési normákat. Nem mintha ezek eddig nem léteztek volna, csak éppen több erőforrást fognak erre irányítani. A névtelen bejelentést lehetővé tévő segélyvonal indítása viszont mindenképp újdonság lesz.
