Bár a visegrádi országok rendre azt hangoztatják, hogy az energiabiztonság növelése érdekében diverzifikálni kell a földgázellátást, csökkenteni kell a függőségüket az orosz importtól, még középtávon is lehetetlennek tűnik az oroszokat megverni az árversenyben. Miközben Közép-Európában kiépülőben vannak az észak-dél irányú interkonnektorok, Lengyelországba pedig katari és amerikai gáz is érkezik, egyértelműen látszik, hogy a többi régióbeli ország nem hajlandó többet fizetni a nem orosz gázért.
Igaz ez főleg Magyarországra, jelenleg Oroszország számunkra gyakorlatilag az egyetlen elfogadható forrás. És bár támogattuk a Déli Áramlat megépítését, ez ugyanúgy orosz gázt jelentene, csak Ukrajnát kikerülve. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök budapesti látogatásán ki is jelentette, hogy az orosz gáz kizárólagosságával Varsó nem ért egyet, és szembeszállnának azzal, hogy Közép-Európában a Gazprom diktálja az energiaárakat.
Az orosz gáz jelentősen alul van árazva, árelőnnyel bír – közölte megkeresésünkre Deák András, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa. Szerinte ha bármi mást akarnak Közép- Európába behozni, az biztosan drágább lesz az orosz gáznál. „A lengyelek nagyon hangosak a diverzifikáció fontosságát illetően, de alapvetően ők is orosz gázt vesznek” – jelentette ki.
A számok is ezt támasztják alá, Lengyelország évente 16,5 milliárd köbméter gázt használ fel, elvi lehetőség pedig maximum 6 milliárd köbméter cseppfolyósítva szállított (lng), Katarból és az Egyesült Államokból származó gáz beszerzésére lenne. Ám még ezt a kapacitást sem használják fel, hiszen bár tavaly év végén nagy dérrel-dúrral bejelentették, hogy immár az amerikaiaktól is érkezik hozzájuk cseppfolyósított gáz, ez öt év alatt mindössze 800 millió köbméter nyersanyagot jelent, ez pedig édeskevés a fogyasztáshoz mérve.
„A vásárlás inkább szimbolikus lépés Lengyelországtól” – közölte Deák András. A szimbolikának a Varsó esetében komoly szerepe van, hiszen Lengyelország talán az egész Európai Unióban a leginkább oroszellenes hatalom – részben emiatt pedig az Egyesült Államok egyik legszorosabb szövetségese. Nem véletlen, hogy néhány nappal ezelőtt Rex Tillerson amerikai külügyminiszter lengyel kollégájával, Jacek Czaputowiczcsal közösen ostorozta az Északi Áramlat 2. nevű vezeték – mely az Északi-tenger alatti vezetéken át látná el még több orosz gázzal Nyugat-Európát – megépítésének tervét, mondván, az újabb eszközt ad Oroszországnak az energetika politikai kihasználására.
A lengyeleknek tehát politikai céljuk valamelyest leválasztani legalább a V4-országokat az orosz gázról, ezért is szeretnék annyira, hogy Magyarország és a swinoujsciei gázterminál között – ahova az amerikai és katari lng érkezik – létrejöjjön a teljes értékű kapcsolat. Ehhez a szlovák–lengyel interkonnektor fejlesztésére lenne szükség. Kérdéses azonban, hogy ebben az esetben Magyarország hajlandó lenne-e többet fizetni a nyersanyagért csak azért, hogy az ne orosz legyen. A kapacitás kérdése is elgondolkodtató: a napokban bejelentett román forrás tizenöt év alatt 4 milliárd köbmétert jelentene, szemben a mintegy 10 milliárdos éves magyar fogyasztással.
Ráadásul az oroszoknak minden lehetőségük megvan arra, hogy olcsón adják a gázt: még az ukrajnai beavatkozás és az erre válaszul adott európai szankciók előtt komoly termelőkapacitásokat építettek ki, ráadásul a piacuk is zsugorodott, így bőven van tartalék a rendszerben. Ráadásul a rubel gyengülése is hozzásegíti őket a gáz olcsóbb eladásához. Elvi lehetőség persze lehet a lengyel gázterminál felől, más forrásból érkezett földgáz vásárlására, ám hogy erre jelenleg mennyire nincs kereslet, jól mutatja, hogy a sok milliárdból megépített észak-dél irányú interkonnektorok – melyek Horvátországgal és Szlovákiával kötik össze Magyarországot – jelenleg is nagyrészt üresen állnak.
