Alig több mint egy éve, hogy a német szociáldemokraták (SPD) – szovjet pártkongresszusok arányait megszégyenítő – százszázalékos többséggel választották pártelnökükké és kancellárjelöltjükké Martin Schulzot, az Európai Parlament akkori elnökét. A politikus mostanáig húzta: pénteken végleg elbukott. Miután sikerült összehoznia az SPD történelmének legrosszabb választási eredményét, majd megszegve ígéretét, mégis belevitte pártját egy újabb nagykoalícióba, most saját elvtársai fordultak vele szembe. A párton belül sokan rossz néven vették, hogy Schulz a nagykoalícióban a külügyminiszteri tárcát kaparintotta volna meg magának, ugyanis korábban megígérte, hogy nem akar tag lenni egy Merkel-kormányban, inkább pártelnök maradna. Ehhez képest szerdán egy nap alatt dobta oda a pártelnökséget a külügyminiszterség kedvéért.
Ezzel leginkább a jelenlegi külügyminiszterrel, a szintén szocdem Sigmar Gabriellel szúrt ki. Gabriel tavaly januárig vezette az SPD-t, ő engedte át a vezetést Schulznak, éppen ezért esett neki rosszul utódja lépése. Gabor Steingart, a neoliberális Handelsblatt napilap eddigi kiadója egyenesen „precízen megtervezett gyilkossággal” vádolta meg Schulzot. Noha e mondatáért Steingartot a Handelsblatt pénteken azonnali hatállyal kirúgta, Gabriel is keményen fogalmazott. A politikus egyértelműen Schulznak címezve mondandóját arról panaszkodott, hogy „szomorúan látja, hogy a sorainkban mennyire tiszteletlenül viselkednek egymással az emberek és mennyire keveset számít az ígért szó”.
Schulznak párttagságon belül is egyre több kritikusa lett. Andrea Nahles, a párt frakcióvezetője csütörtökön már attól félt, hogy a most kezdődő és három hétig tartó pártbeli népszavazáson
, ahol a félmillió SPD-tag a nagykoalícióról dönthet, a többség nemet fog mondani. Végül Schulz is érezte a nyomást: a pártja ellene fordult, Gabriel nyíltan bírálta őt, és magatartásával a nagykoalíciót is veszélybe sodorta. Péntek kora délután ezért bejelentette, mégsem kíván külügyminiszter lenni.
Az ellenzék Schulz visszalépését a formálódó nagykoalíció első kudarcaként értékeli. „Még meg sem alakultak, már verik szét magukat” – nyilatkozta kárörvendve Marco Buschmann, a liberális Szabad Demokraták (FDP) frakcióvezetője. A szélsőbalos Die Linke frakcióvezetője, Sahra Wagenknecht pedig úgy látja, Schulz lelépése sem állítja meg az SPD lejtmenetét.
Martin Schulz a visszalépésével talán megmentette a nagykoalíciót, de az SPD valóban még mélyebb válságba zuhant. A több mint százötven éves pártot már így is csupán 17 százalékra mérik a közvélemény-kutatók. Noha a keresztény uniópártokkal (CDU–CSU) elég sikeresen tárgyalt, és fontos tárcákat tudott kiharcolni az SPD számára – köztük a pénzügyminiszterit –, a párt a hírekben nem győztesként, hanem belső vitákkal terhelt, összevissza beszélő vesztesként jelenik meg. A pártot Andrea Nahlesnek kell majd március után összeráznia. Ő a szocdemek bal széléről jön, egy kemény balos fordulat sem állna tőle távol, de Angela Merkel oldalán az SPD szájából bármiféle baloldaliság értelemszerűen hiteltelenül cseng.
