Megpróbálták elfeledni őket, de ma is élnek Európa kurdjai

A számik négy magyarországnyi területen élnek, de csak úgy százezren vannak. Kedden van a nemzeti ünnepük.

Rab András
2018. 02. 06. 19:07
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

1917. február 6-án néhány tucatnyi ember gyűlt össze a norvégiai Trondheim metodista templomában, közülük páran furcsa, színes ruhákat viseltek, amivel alaposan kiríttak a város lakói közül. Ők voltak az első számi konferencia résztvevői, amelynek tiszteletére ezen a napon, február 6-án tartják a számik – vagy ahogy nálunk inkább ismerik őket, a lappok – nemzeti ünnepét. Távoli finnugor nyelvrokonaink – a valódi rokonság kérdésébe most ne menjünk bele – Európa legnagyobb területen élő kisebbsége: százezren lehetnek négy ország, Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország területén szétszórva.

A legtöbb számi ma már viszonylag széles körű autonómiában élhet Norvégia északi részén, igaz, időnként azért megkérdőjelezik. Kezdjük mindjárt a számi nemzeti ünneppel: a norvég kormányzat például ragaszkodik ahhoz, hogy ez a számi nép napja (norvégul samisk folkedag), pedig a számi parlament, a svéd és a finn kormányzat is a nemzeti ünnep (norvégul nasjonaldag) fogalmát használják. A számik saját megítélésük szerint ugyanis egy állam nélküli nemzetet alkotnak, de a hivatalos Norvégia ezt nem ismeri el. Van ugyan parlamentjük, de csak harminc éve, köszönhetően a 60–70-es évek mozgalmainak. A számi kultúrára ma már sokan figyelnek, hiszen világszerte divatossá váltak a bennszülött kultúrák, de nem volt ez mindig így.

Rune Fjellheim, aki ma a norvégiai számi parlament igazgatója, még 16 éves korában kapott egy fekete-fehér, nem mindennapos családi fotót, amely 1922-ben készült, és amely megváltoztatta az életét. A képen az ő számi nagy- és dédnagyanya látható, miközben Jon Alfred Mjøen, a norvég rasszbiológus tanulmányozza a koponyaformájukat. A Fjellheim történetét megíró Dagbladet szerint az egyébként kedélyes igazgató komorrá vált, amikor belemélyedt az őt érő – ahogy ő fogalmaz – alapvető igazságtalanságokba, amelyek végigkísérték a teljes karrierjét.

A számik erőszakos asszimilálása 1814 után kezdődött, a norvég nacionalizmus születésével egy időben. A nemzetállam eszméjével nem volt összeegyeztethető a számik kulturális és politikai különállása a királyságon belül. Hamarosan hivatalos politikai céllá vált a számi kultúra felszámolása, és Norvégia hatalmas erőforrásokat mozgatott meg: többek közt az oktatási rendszer segítségével igyekezett bebizonyítani, hogy a számi kultúra alacsonyabb rendű és primitív, ezért felszámolandó. Egy 1902-es földtörvény kötelezte a földtulajdonosokat nevük norvégosítására, a számi nyelvet pedig egyszerűen betiltották.

Igazán az első világháborút követő időszakban csúcsosodott ki a számik üldöztetése – ekkor készült Rune Fjellheim családi fotográfiája is –, amikor megjelent a norvég politikában a korban divatos fajelmélet: tudományosan igyekeztek bizonyítani, hogy a külön fajként számontartott számik alacsonyabb rendűek, mint a norvégok. Az üldöztetés másik mozgatórúgója külpolitikai jellegű volt: a norvég elit ugyanis félt, hogy a frissen függetlenné váló finn állam igényt tart a nyelvrokon számik lakta északi területekre is.

Csak 1959 óta tanítható újra a számi nyelv az iskolákban, mint oktatási nyelv pedig csak az 1960-as években jelent meg újra. Az önrendelkezésért folytatott küzdelem szimbolikus ügye egy, az Alta-Kautokeino folyóra tervezett vízerőmű építése elleni tiltakozás volt. A kormány a helyiek akarata ellenére akarta felhúzni a hatalmas gátat, és olyan komolyan vettée a dolgot, hogy a tiltakozások idején a norvég rendőrség állományának tíz százaléka a messzi északon állomásozott. Végül 1982-ben a legfelső bíróság a kormány javára döntött, és meg is épült az erőmű, de a tiltakozó mozgalom nagy lökést adott az autonómiának: a számi parlament is ezután, 1989-ben jött létre.

A számikat érő negatív megkülönböztetés ugyanakkor mély gyökereket vert a norvég társadalomban, és a mai napig tetten érhető. A számi autonóm területeken – amelyek felszámolása időnként felbukkan a szélsőjobboldal témái közt – például ma is számtalan tulajdon- és használatijog-vita van a norvég állam és az őslakosok közt. Az utolsó rendezési terv ezzel kapcsolatban 2007 óta fekszik az illetékes minisztérium asztalán, a politikai döntés azóta is várat magára.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.