„Modernizálódik” az olasz kampány, az emberek nem ismerik jelöltjeiket

Nincsenek viták, csak monológok, plakátolás helyett pedig a közösségi hálókra koncentrálnak a pártok.

Egyvalami azért elmaradhatatlan hozzávalója a kampányidőszaknak: a botrány. Ezek középpontjában elsősorban a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) jelöltjei állnak. Minden az úgynevezett Rimborsopoli-üggyel kezdődött, amit a Mediaset (Berlusconi médiavállalata) egyik adójának tényfeltaró műsora, a Le Iene (Hiénák) hozott nyilvánosságra. A párt 14 képviselője azzal kampányolt, hogy jövedelmük egy részét visszafizették a Gazdasági Minisztérium egy alapjába. Az így összegyűjtött pénzt kisvállalkozók finanszírozására fordították volna. Kiderült azonban, hogy

a képviselők csak úgy tettek, mintha befizették volna a pénzt – ezt állították weboldalukon is –, de aztán visszahívták az átutalást.

A jobboldali Il Foglio lap kiderítette három M5S-os politikusról, hogy egy szabadkőműves szervezet tagja, két másik ellen pedig pénzmosás gyanújával eljárás folyik. Berlusconi azt nyilatkozta, hogy „a fiatal párt politikusai hamar megtanulták, hogyan kell lopni”. Erre Luigi Di Maio, az M5S miniszterelnök-jelöltje azt válaszolta, hogy „Berlusconi pedig a Cosa Nostra maffiaszervezetet finanszírozza, nem a kisvállalatokat, mint az ő pártjának egyéb politikusai”.

Akik egyedül „kampányolnak”, azok a szélsőséges mozgalmak. A maceratai eset erőszakhullámot indított el az ország több pontján. Palermóban például a Forza Nuova szélsőséges szervezet helyi vezetőjét szélsőbaloldali csoportok megkötözték és megverték. Perugiában a szélsőbaloldali Hatalmat a Népnek! párt plakátragasztóira szélsőjobboldallal szimpatizálók támadtak. Torinóban és Milánóban a szélsőjobboldali Casa Pound tartott kampánygyűlést. Az úgynevezett „szociális központok” szélsőbaloldali tüntetői mindenáron meg akarták akadályozni ezeket, így kisebb közelharc alakult ki a rendfenntartó erőkkel.